< Psaltaren 127 >
1 En visa Salomos, i högre choren. Om Herren icke bygger huset, så arbeta de fåfängt, som derpå bygga; om Herren icke förvarar staden, så vaka väktarena fåfängt.
Zarándoklás éneke. Salamontól. Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába fáradoztak vele építői; ha az Örökkévaló nem őrzi meg a várost: hiába virraszt az őr.
2 Det är fåfängt, att I bittida uppstån, och sent gån till hvilo, och äten edart bröd med sorg; ty han gifver det sina vänner, vid de sofva.
Hiába az nektek, kik korán keltek, későn ültök, kik eszitek a gyötrődés kenyerét: így ad ő kedveltjének alvásban.
3 Si, barn äro en Herrans gåfva, och lifsfrukt är en skänk.
Íme, birtok az Örökkévalótól gyermekek, jutalom a testnek gyümölcse.
4 Lika som skott uti en stark mans hand, så äro ock de unge dränger.
Mint nyilak vitéznek kezében, olyanok az ifjúkor gyermekei;
5 Säll är den som sitt koger af dem full hafver; de komma icke på skam, då de med sina fiendar handla i portenom.
boldog a férfi, ki megtöltötte tegzét velök, nem szégyenülnek meg, midőn ellenségekkel beszélnek a kapúban.