Psaltaren 124

1 En visa Davids i högre choren. Om Herren icke med oss vore; så säge Israel.

Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

2 Om Herren icke med oss vore, när menniskorna sig emot oss sätta,

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

3 Så uppsvulge de oss lefvande, då deras vrede sig öfver oss förgrymmar;

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

4 Så fördränkte oss vatten; strömmar ginge öfver våra själar;

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

5 Vatten ginge allt för högt öfver våra själar;

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.

6 Lofvad vare Herren, att han icke gifver oss till rofs uti deras tänder.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

7 Vår själ är undkommen, såsom en fogel ens foglafängares snaro; snaran är söndergången, och vi äre löse.

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

8 Vår hjelp står i Herrans Namn, den himmel och jord gjort hafver.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.