Psaltaren 124

1 En visa Davids i högre choren. Om Herren icke med oss vore; så säge Israel.

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

2 Om Herren icke med oss vore, när menniskorna sig emot oss sätta,

ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

3 Så uppsvulge de oss lefvande, då deras vrede sig öfver oss förgrymmar;

akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

4 Så fördränkte oss vatten; strömmar ginge öfver våra själar;

akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

5 Vatten ginge allt för högt öfver våra själar;

akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

6 Lofvad vare Herren, att han icke gifver oss till rofs uti deras tänder.

Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

7 Vår själ är undkommen, såsom en fogel ens foglafängares snaro; snaran är söndergången, och vi äre löse.

Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

8 Vår hjelp står i Herrans Namn, den himmel och jord gjort hafver.

Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.