Psaltaren 122

1 En visa Davids i högre choren. Jag glädes i det mig sagdt är, att vi skole gå in uti Herrans hus;

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Och att våre fötter skola stå i dinom portom, Jerusalem.

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jerusalem är bygdt, att det skall vara en stad, der man tillsammankomma skall;

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 Dit slägterna uppgå skola, nämliga Herrans slägter, till att predika Israels folke, till att tacka Herrans Namne.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Ty der äro satte stolar till doms, Davids hus stolar.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Önsker Jerusalem lycko; dem gånge väl, som dig älska.

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Frid vare innan dina murar, och lycka i dina palats.

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 För mina bröders och fränders skull vill jag dig frid önska.

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 För Herrans vår Guds hus skull vill jag ditt bästa söka.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!