Psaltaren 120

1 En visa i högre choren. Jag ropar till Herran i mine nöd, och han bönhörer mig.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 Herre, fräls mina själ ifrå lögnaktiga munnar, och ifrå falska tungo.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 Hvad kan den falska tungan göra dig? Och hvad kan hon uträtta?

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 Hon är såsom ens väldigs skarpe pilar, såsom eld i enebärsträ.

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 Ve mig, att jag en främling är ibland Mesech; jag måste bo ibland Kedars hyddor.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 Det varder mine själ långt att bo när dem, som friden hata.

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 Jag håller frid; men när jag talar, så taga de till att örliga.

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.