Psaltaren 120

1 En visa i högre choren. Jag ropar till Herran i mine nöd, och han bönhörer mig.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 Herre, fräls mina själ ifrå lögnaktiga munnar, och ifrå falska tungo.

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Hvad kan den falska tungan göra dig? Och hvad kan hon uträtta?

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Hon är såsom ens väldigs skarpe pilar, såsom eld i enebärsträ.

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Ve mig, att jag en främling är ibland Mesech; jag måste bo ibland Kedars hyddor.

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Det varder mine själ långt att bo när dem, som friden hata.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Jag håller frid; men när jag talar, så taga de till att örliga.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.