Psaltaren 119
1 Salige äro de som utan vank lefva, de som i Herrans lag vandra.
Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Salige äro de som hans vittnesbörd hålla; de som af allo hjerta söka honom.
Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt.
3 Ty de som på hans vägom vandra, de göra intet ondt.
És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
4 Du hafver budit, att hålla dina befallningar fliteliga.
Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.
5 O! att mitt lif hölle dina rätter med fullt allvar.
Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
6 När jag skådar uppå all din bud, så kommer jag icke på skam.
Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Jag tackar dig af rätt hjerta, att du lärer mig dina rättfärdighets rätter.
Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 Dina rätter vill jag hålla; öfvergif mig dock aldrig.
A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 Huru skall en yngling sin väg ostraffeliga gå? När han håller sig efter din ord.
Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 Jag söker dig af allo hjerta; Låt mig icke fela om din bud.
Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 Jag behåller din ord i mitt hjerta, på det jag icke skall synda emot dig.
Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Lofvad vare du, Herre; lär mig dina rätter.
Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 Jag vill med mina läppar förtälja alla dins muns rätter.
Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 Jag fröjdar mig af dins vittnesbörds väg, såsom af allahanda rikedomar.
Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 Jag talar det du befallt hafver, och ser på dina vägar.
A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 Jag hafver lust till dina rätter, och förgäter icke din ord.
Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
17 Gör väl med din tjenare, att jag må lefva och hålla din ord.
Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Öppna mig ögonen, att jag må se under i din lag.
Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Jag är en gäst på jordene; fördölj icke din bud för mig.
Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
20 Min själ är all sönderkrossad för trängtans skull, efter dina rätter alltid.
Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Du näpser de stolta; förbannade äro de som vika ifrå din bud.
Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Vänd ifrå mig försmädelse och föraktelse; ty jag håller din vittnesbörd.
Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
23 Sitta ock Förstarna och tala emot mig; men din tjenare talar om dina rätter.
Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
24 Jag hafver lust till din vittnesbörd; de äro mine rådgifvare.
A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim.
25 Min själ ligger i stoft; vederqvick mig efter ditt ord.
Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Jag förtäljer mina vägar, och du bönhörer mig; lär mig dina rätter.
Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Undervisa mig dina befallningars väg, så vill jag tala om din under.
Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Jag grämer mig så att hjertat mig försmäktas; styrk mig efter ditt ord.
Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 Vänd ifrå mig den falska vägen, och unna mig din lag.
A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Jag hafver utvalt sanningenes väg; dina rätter hafver jag mig föresatt.
Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
31 Jag håller mig intill din vittnesbörd; Herre, låt mig icke på skam komma.
Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 När du mitt hjerta tröstar, så löper jag dins buds väg.
A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 Lär mig, Herre, dina rätters väg, att jag må bevara dem intill ändan.
Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
34 Undervisa mig, att jag må bevara din lag, och hålla dem af allo hjerta.
Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
35 För mig in på din buds stig, ty jag hafver der lust till.
Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Böj mitt hjerta till din vittnesbörd, och icke till girighet.
Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Vänd bort min ögon, att de icke se efter onyttig läro; utan vederqvick mig på dinom väg.
Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Låt din tjenare hålla din bud stadeliga för din ord, att jag må frukta dig.
Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Vänd ifrå mig den försmädelse, som jag fruktar; ty dine rätter äro lustige.
Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Si, jag begärar dina befallningar; vederqvick mig med dine rättfärdighet.
Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 Herre, låt mig vederfaras dina nåd; dina hjelp efter ditt ord;
És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Att jag mina lastare svara må; ty jag förlåter mig uppå ditt ord.
Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 Och tag ju icke ifrå minom mun sanningenes ord; ty jag hoppas uppå dina rätter.
És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 Jag vill hålla din lag allstädes, alltid och evinnerliga.
És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 Och jag vandrar i glädje; ty jag söker dina befallningar.
És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 Jag talar om din vittnesbörd inför Konungar, och blyges intet;
És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 Och hafver lust till din bud, och de äro mig käre;
És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 Och lyfter mina händer upp till din bud, de mig kär äro; och talar om dina rätter.
És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
49 Tänk dinom tjenare uppå ditt ord, på hvilket du låter mig hoppas.
Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Det är min tröst i mitt elände; ty ditt ord vederqvicker mig.
Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 De stolte hafva deras gabberi af mig; likväl viker jag icke ifrå din lag.
A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
52 Herre, när jag tänker, huru du af verldenes begynnelse dömt hafver, så varder jag tröstad.
Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
53 Jag brinner innan, för de ogudaktiges skull, som din lag öfvergifva.
Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Dine rätter äro min visa i mino huse.
Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Herre, jag tänker om nattena på ditt Namn, och håller din lag.
Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Det är min skatt, att jag dina befallningar håller.
Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
57 Jag hafver sagt, Herre: Det skall mitt arf vara, att jag dina vägar håller.
Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Jag beder inför ditt ansigte af allo hjerta; var mig nådelig efter ditt ord.
Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Jag betraktar mina vägar, och vänder mina fötter till din vittnesbörd.
Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Jag skyndar mig, och dröjer intet, till att hålla din bud.
Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 De ogudaktigas rote beröfvar mig; men jag förgäter intet din lag.
Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem.
62 Om midnatt står jag upp, till att tacka dig för dina rättfärdighets rätter.
Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Jag håller mig till alla dem som frukta dig, och dina befallningar hålla.
Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 Herre, jorden är full af dine godhet; lär mig dina rätter.
A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 Du gör dinom tjenare godt, Herre, efter ditt ord.
Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Lär mig goda seder och förståndighet; ty jag tror dinom budom.
Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Förr än jag späkt vardt, for jag vill; men nu håller jag ditt ord.
Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Du äst mild och god; lär mig dina rätter.
Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 De stolte dikta lögn öfver mig; men jag håller dina befallningar af allt hjerta.
A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
70 Deras hjerta är fett vordet, såsom flott; men jag hafver lust till din lag.
Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 Det är mig ljuft att du hafver späkt mig, att jag må lära dina rätter.
Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 Dins muns lag är mig täckare, än mång tusend stycke guld och silfver.
A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 Din hand hafver gjort och beredt mig; undervisa mig, att jag må lära din bud.
A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 De som dig frukta, de se mig, och glädja sig; ty jag hoppas uppå din ord.
A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Herre, jag vet att dina domar äro rätte, och du hafver troliga späkt mig.
Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Din nåd vare min tröst, såsom du dinom tjenare lofvat hafver.
Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Låt mig vederfaras dina barmhertighet, att jag må lefva; ty jag hafver lust till din lag.
Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Ack! att de stolte måtte komma på skam, som mig med lögn nedertrycka; men jag talar om dina befallningar.
Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.
79 Ack! att de måtte hålla sig till mig, som dig frukta, och känna din vittnesbörd.
Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Mitt hjerta blifve rättsinnigt i dinom rättom, att jag icke på skam kommer.
Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Min själ trängtar efter dina salighet; jag hoppas uppå ditt ord.
Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 Min ögon trängta efter ditt ord, och säga: När vill du trösta mig?
A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Ty jag är såsom en lägel i rök; dina rätter förgäter jag icke.
Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
84 Huru länge skall din tjenare bida? När vill du dom hålla öfver mina förföljare?
Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
85 De stolte grafva mig gropar, hvilka intet äro efter din lag.
Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.
86 Dine bud äro alltsamman sanning; de förfölja mig med lögn, hjelp mig.
Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 De hade fulltnär förgjort mig på jordene; men jag öfvergifver icke dina befallningar.
Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 Vederqvick mig genom dina nåd, att jag må hålla dins muns vittnesbörd.
A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Herre, ditt ord blifver evinnerliga, så vidt som himmelen är.
Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Din sanning varar i evighet; du hafver tillredt jordena, och hon blifver ståndandes.
Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
91 Det blifver dagliga efter ditt ord; ty all ting måste tjena dig.
A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Om din lag icke hade min tröst varit, så vore jag förgången i mitt elände.
Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Jag vill aldrig förgäta dina befallningar; ty du vederqvicker mig med dem.
Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Jag är din, hjelp mig; ty jag söker dina befallningar.
Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 De ogudaktige vakta uppå mig, att de måga förgöra mig; men jag aktar uppå din vittnesbörd,
Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Jag hafver på all ting en ända sett; men ditt bud är varaktigt.
Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 Huru hafver jag din lag så kär; dageliga talar jag derom.
Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Du gör mig med ditt bud visare, än mina fiender äro; ty det är evinnerliga min skatt.
Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Jag är lärdare, än alle mine lärare; ty din vittnesbörd äro mitt tal.
Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Jag är förståndigare, än de gamle; ty jag håller dina befallningar.
Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Jag förtager minom fotom alla onda vägar, att jag må hålla din ord.
Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Jag viker icke ifrå dina rätter; ty du lärer mig.
Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
103 Din ord äro minom mun sötare än hannog.
Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!
104 Ditt ord gör mig förståndigan; derföre hatar jag alla falska vägar.
A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Ditt ord är mina fötters lykta, och ett ljus på minom vägom.
Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Jag svär, och vill hållat, att jag dina rättfärdighets rätter hålla vill.
Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Jag är svårliga plågad; Herre, vederqvick mig efter ditt ord.
Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Låt dig behaga, Herre, mins muns välviljoga offer, och lär mig dina rätter.
Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Jag bär mina själ i mina händer alltid, och jag förgäter icke din lag.
Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
110 De ogudaktige sätta mig snaror; men jag far icke vill ifrå dina befallningar.
Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 Din vittnesbörd äro mitt eviga arf; ty de äro mins hjertas fröjd.
A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Jag böjer mitt hjerta till att göra efter dina rätter alltid och evinnerliga.
Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.
113 Jag hatar de ostadiga andar, och älskar din lag.
Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Du äst mitt beskärm och sköld; jag hoppas uppå ditt ord.
Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Viker ifrå mig, I onde; jag vill hålla min Guds bud.
Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Uppehåll mig igenom ditt ord, att jag må lefva; och låt mig icke på skam komma med mitt hopp.
Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Stärk mig, att jag må blifva salig; så vill jag alltid lust hafva till dina rätter.
Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Du förtrampar alla dem som villa gå om dina rätter; ty deras bedrägeri är alltsammans lögn.
Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
119 Du bortkastar alla ogudaktiga på jordene som slagg; derföre älskar jag din vittnesbörd.
Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Jag fruktar mig för dig, så att mitt kött skälfver; och förskräcker mig for dina rätter.
Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
121 Jag aktar uppå rätt och rättfärdighet; öfvergif mig icke dem som mig öfvervåld göra vilja.
Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Beskärma du din tjenare, och tröst honom, att de stolte icke göra mig öfvervåld.
Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Mina ögon trängta efter dina salighet, och efter dine rättfärdighets ord.
Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Handla med dinom tjenare efter dina nåd; och lär mig dina rätter.
Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Jag är din tjenare; undervisa mig, att jag må känna din vittnesbörd.
Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Det är tid, att Herren gör der något till; de hafva omintetgjort din lag.
Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Derföre älskar jag din bud, öfver guld och öfver fint guld.
Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 Derföre håller jag rätt fram i alla dina befallningar; jag hatar allan falskan väg.
Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
129 Underliga äro din vittnesbörd, derföre håller dem min själ.
Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
130 När ditt ord uppenbaradt varder, så fröjdar det, och gör de enfaldiga visa.
A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.
131 Jag öppnar min mun, och begärar din bud; ty mig längtar efter dem.
Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Vänd dig till mig, och var mig nådelig, såsom du plägar göra dem som ditt Namn älska.
Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
133 Låt min gång viss vara i dino orde, och låt ingen orätt öfver mig råda.
Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Förlös mig ifrå menniskors orätt; så vill jag hålla dina befallningar.
Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
135 Låt ditt ansigte lysa öfver din tjenare, och lär mig dina rätter.
A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Mine ögon flyta med vatten, att man icke håller din lag.
Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 Herre, du äst rättfärdig, och rätt är ditt ord.
Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 Du hafver dina rättfärdighets vittnesbörd, och sanningena hårdeliga budit.
A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Jag hafver när harmats till döds, att mine ovänner hafva din ord förgätit.
Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
140 Ditt ord är väl bepröfvadt, och din tjenare hafver det kärt.
Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Jag är ringa och föraktad; men jag förgäter icke dina befallningar.
Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.
142 Din rättfärdighet är en evig rättfärdighet, och din lag är sanning.
A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Ångest och nöd hafva drabbat uppå mig; men jag hafver lust till din bud.
Nyomorúság és keserűség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
144 Dins vittnesbörds rättfärdighet är evig; undervisa mig, så lefver jag.
A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 Jag ropar af allo hjerta, bönhör mig, Herre, att jag må hålla dina rätter.
Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 Jag ropar till dig, hjelp mig, att jag må hålla din vittnesbörd.
Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
147 Jag kommer bittida, och ropar; uppå ditt ord hoppas jag.
Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Jag vakar bittida upp, att jag må handla om din ord.
Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
149 Hör mina röst efter dina nåde: Herre, vederqvick mig efter dina rätter.
Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 Mine arge förföljare vilja till mig, och äro långt ifrå din lag.
Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
151 Herre, du äst hardt när, och din bud äro alltsamman sanning.
Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Men jag vet det långt tillförene, att du din vittnesbörd evinnerliga grundat hafver.
Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 Se uppå mitt elände, och fräls mig; hjelp mig ut; förty jag förgäter icke din lag.
Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
154 Uträtta min sak, och förlossa mig; vederqvick mig igenom ditt ord.
Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Saligheten är långt ifrå de ogudaktiga; ty de akta intet dina rätter.
Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
156 Herre, din barmhertighet är stor; vederqvick mig efter dina rätter.
Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Mine förföljare och ovänner äro månge; men jag viker icke ifrå din vittnesbörd.
Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Jag ser de föraktare, och det gör mig ondt, att de icke hålla din ord.
Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Si, jag älskar dina befallningar; Herre, vederqvick mig efter din nåd.
Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 Ditt ord hafver af begynnelsen varit sanning; alle dine rättfärdighets rätter vara evinnerliga.
A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 Förstarna förfölja mig utan sak, och mitt hjerta fruktar sig för din ord.
A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtől félt az én szívem.
162 Jag gläder mig öfver din ord, såsom en den stort byte får.
Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 Lögnene är jag hätsk, och stygges dervid, men din lag hafver jag kär.
A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Jag lofvar dig sju resor om dagen, för dine rättfärdighets rätters skull.
Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 Stor frid hafva de som din lag älska, och de skola icke stappla.
A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Herre, jag väntar efter din salighet, och gör efter din bud.
Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Min själ håller din vittnesbörd, och hafver dem mycket kär.
Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Jag håller dina befallningar, och dina vittnesbörder; ty alle mine vägar äro för dig.
Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
169 Herre, låt min klagan för dig komma; undervisa mig efter ditt ord.
Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Låt mina bön komma för dig; fräls mig efter ditt ord.
Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 Mine läppar skola lofva, när du lärer mig dina rätter.
Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Min tunga skall tala om ditt ord; ty all din bud äro rätt.
Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Låt dina hand vara mig biståndiga; ty jag hafver utkorat dina befallningar.
Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Herre, jag längtar efter din salighet, och hafver lust till din lag.
Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
175 Låt mina själ lefva, att hon må lofva dig, och dine rätter hjelpa mig.
Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Jag är såsom ett villfarande och borttappadt får; sök din tjenare, ty jag förgäter icke din bud.
Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
