Psaltaren 118
1 Tacker Herranom, ty han är mild, och hans godhet varar evinnerliga.
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2 Nu säge Israel: Hans godhet varar evinnerliga.
Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3 Nu säge Aarons hus: Hans godhet varar evinnerliga.
Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4 Nu säge de som Herran frukta: Hans godhet varar evinnerliga.
Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
5 Uti ångest åkallade jag Herran; och Herren bönhörde mig, och tröste mig.
Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
6 Herren är med mig, derföre fruktar jag mig intet; hvad kunna menniskor göra mig?
Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7 Herren är med mig, till att hjelpa mig; och jag vill lust se på mina fiendar.
Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
8 Det är godt att förtrösta på Herran, och icke förlåta sig på menniskor.
Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9 Det är godt att förtrösta uppå Herran, och icke förlåta sig på Förstar.
Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
10 Alle Hedningar belägga mig; men i Herrans Namn vill jag förgöra dem.
Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
11 De kringhvärfva mig på alla sidor; men i Herrans Namn vill jag nederlägga dem.
Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
12 De omlägga mig såsom bi, de släcka såsom eld i törne; men i Herrans Namn vill jag förgöra dem.
Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
13 Man stöter mig, att jag falla skall; men Herren hjelper mig.
Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
14 Herren är min magt, och min psalm; och är min salighet.
Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
15 Man sjunger med glädje om seger uti de rättfärdigas hyddom; Herrans högra hand behåller segren.
Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
16 Herrans högra hand är upphöjd; Herrans högra hand behåller segren.
Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
17 Jag skall icke dö, utan lefva, och förkunna Herrans gerningar.
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
18 Herren näpser mig väl; men han gifver mig icke dödenom.
Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
19 Upplåter mig rättfärdighetenes portar, att jag må der ingå, och tacka Herranom.
Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!
20 Det är Herrans port, de rättfärdige skola der ingå.
Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
21 Jag tackar dig, att du näpste mig, och halp mig.
Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
22 Den stenen, som byggningsmännerna förkastade, är till en hörnsten vorden.
A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
23 Det är skedt af Herranom, och är ett under för vår ögon.
Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
24 Detta är den dagen, den Herren gör; låt oss på honom fröjdas och glädjas.
Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
25 O! Herre, hjelp; o! Herre, låt väl gå.
Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
26 Lofvad vare den som kommer i Herrans Namn; vi välsigne eder, som af Herrans hus ären.
Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
27 Herren är Gud, den oss upplyser; pryder högtidena med löf, allt intill hornen på altaret.
Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
28 Du äst min Gud, och jag tackar dig; min Gud, jag vill prisa dig.
Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
29 Tacker Herranom, ty han är mild, och hans godhet varar evinnerliga.
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
