Psaltaren 118
1 Tacker Herranom, ty han är mild, och hans godhet varar evinnerliga.
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme.
2 Nu säge Israel: Hans godhet varar evinnerliga.
Mondja csak Izraél: mert örökké tart a kegyelme!
3 Nu säge Aarons hus: Hans godhet varar evinnerliga.
Mondják csak Áron háza: mert örökké tart a hegyelme!
4 Nu säge de som Herran frukta: Hans godhet varar evinnerliga.
Mondják csak az istenfélők mert örökké tart a kegyelme!
5 Uti ångest åkallade jag Herran; och Herren bönhörde mig, och tröste mig.
szorongásból szólítottam Jáht, tág térrel meghallgatott engem Jáh.
6 Herren är med mig, derföre fruktar jag mig intet; hvad kunna menniskor göra mig?
Az Örökkévaló mellettem van, nem félek; mit tehet ember nekem?
7 Herren är med mig, till att hjelpa mig; och jag vill lust se på mina fiendar.
Az Örökkévaló mellettem van segítöim közt, s én majd rájuk nézek gyülölőimre.
8 Det är godt att förtrösta på Herran, och icke förlåta sig på menniskor.
Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni az emberben.
9 Det är godt att förtrösta uppå Herran, och icke förlåta sig på Förstar.
Jobb menedéket keresni az Örökkévalóban, mint bízni nemesekben.
10 Alle Hedningar belägga mig; men i Herrans Namn vill jag förgöra dem.
Mind a nemzetek körülvettek – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
11 De kringhvärfva mig på alla sidor; men i Herrans Namn vill jag nederlägga dem.
Körülvettek, körül is fogtak – az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
12 De omlägga mig såsom bi, de släcka såsom eld i törne; men i Herrans Namn vill jag förgöra dem.
Körülvettek mint a méhek – ellohadtak mint a tövisek tűze; az Örökkévaló nevében, bizony szétvágom őket.
13 Man stöter mig, att jag falla skall; men Herren hjelper mig.
Taszítva taszítottál engem, hogy elessem, de az Örökkévaló megsegített.
14 Herren är min magt, och min psalm; och är min salighet.
Erőm és énekem Jáh, ő lett nekem segítségül.
15 Man sjunger med glädje om seger uti de rättfärdigas hyddom; Herrans högra hand behåller segren.
Ujjongás és segítség hangja az igazak sátraiban; az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
16 Herrans högra hand är upphöjd; Herrans högra hand behåller segren.
Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmast végez!
17 Jag skall icke dö, utan lefva, och förkunna Herrans gerningar.
Nem halok meg, hanem élni fogok és elbeszélem Jáh tetteit.
18 Herren näpser mig väl; men han gifver mig icke dödenom.
Fenyítve fenyített engem Jáh, de a halálnak nem adott át.
19 Upplåter mig rättfärdighetenes portar, att jag må der ingå, och tacka Herranom.
Nyissátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek rajtuk, magasztalom Jáht.
20 Det är Herrans port, de rättfärdige skola der ingå.
Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.
21 Jag tackar dig, att du näpste mig, och halp mig.
Hadd magasztallak, mert meghallgattál s lettél nekem segítségül.
22 Den stenen, som byggningsmännerna förkastade, är till en hörnsten vorden.
A kő, melyet megvetettek az építők, saroknak fejévé lett.
23 Det är skedt af Herranom, och är ett under för vår ögon.
Az Örökkévalótól történt ez, csodálatos az szemeinkben.
24 Detta är den dagen, den Herren gör; låt oss på honom fröjdas och glädjas.
Ez az a nap, melyet szerzett az Örökkévaló, hadd vigadjunk és örüljünk rajta,
25 O! Herre, hjelp; o! Herre, låt väl gå.
Oh Örökkévaló, segíts csak, oh Örökkévaló, boldogíts csak!
26 Lofvad vare den som kommer i Herrans Namn; vi välsigne eder, som af Herrans hus ären.
Áldva legyen, a ki jön az Örökkévaló nevében, áldunk titeket az Örökkévaló házából.
27 Herren är Gud, den oss upplyser; pryder högtidena med löf, allt intill hornen på altaret.
Isten az Örökkévaló és világosságot adott nekünk, kössétek hozzá az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár szarvaihoz.
28 Du äst min Gud, och jag tackar dig; min Gud, jag vill prisa dig.
Istenem vagy s magasztallak, én Istenem, dicsöítlek.
29 Tacker Herranom, ty han är mild, och hans godhet varar evinnerliga.
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
