< Psaltaren 116 >
1 Det är mig ljuft, att Herren hörer mina röst och mina bön;
Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Att han böjer sina öron till mig; derföre vill jag åkalla honom i mina lifsdagar.
Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
3 Dödsens snaror hade omfattat mig, och helvetes ångest hade råkat uppå mig; jag kom i jämmer och nöd. (Sheol )
Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. (Sheol )
4 Men jag åkallade Herrans Namn: O! Herre, fräls mina själ.
És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Herren är nådelig och rättfärdig, och vår Gud är barmhertig.
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Herren bevarar de enfaldiga; när jag nederligger så hjelper han mig.
Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Var nu åter tillfrids, min själ; ty Herren gör dig godt.
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Ty du hafver uttagit mina själ utu dödenom, mina ögon ifrå tårar, min fot ifrå fall.
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
9 Jag vill vandra för Herranom uti de lefvandes lande.
Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
10 Jag tror, derföre talar jag; men jag varder svårliga plågad.
Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11 Jag sade i min häpenhet: Alla menniskor äro lögnaktige.
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12 Huru skall jag vedergälla Herranom alla hans välgerningar, som han mig gör?
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13 Jag vill taga den helsosamma kalken, och predika Herrans Namn.
A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14 Jag vill betala mina löften Herranom, för allt folk.
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
15 Hans helgons död är dyr hållen för Herranom.
Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
16 O! Herre, jag är din tjenare; jag är din tjenare, dine tjenarinnos son; du hafver sönderslitit mina band.
Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17 Dig vill jag offra tacksägelse, och predika Herrans Namn.
Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18 Jag vill betala mina löften Herranom, för allt hans folk;
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
19 Uti gårdarna åt Herrans hus, uti dig, Jerusalem. Halleluja.
Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!