Psaltaren 116
1 Det är mig ljuft, att Herren hörer mina röst och mina bön;
Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2 Att han böjer sina öron till mig; derföre vill jag åkalla honom i mina lifsdagar.
Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3 Dödsens snaror hade omfattat mig, och helvetes ångest hade råkat uppå mig; jag kom i jämmer och nöd. (Sheol h7585)
Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
4 Men jag åkallade Herrans Namn: O! Herre, fräls mina själ.
de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5 Herren är nådelig och rättfärdig, och vår Gud är barmhertig.
Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6 Herren bevarar de enfaldiga; när jag nederligger så hjelper han mig.
Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7 Var nu åter tillfrids, min själ; ty Herren gör dig godt.
Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8 Ty du hafver uttagit mina själ utu dödenom, mina ögon ifrå tårar, min fot ifrå fall.
Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9 Jag vill vandra för Herranom uti de lefvandes lande.
Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10 Jag tror, derföre talar jag; men jag varder svårliga plågad.
Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11 Jag sade i min häpenhet: Alla menniskor äro lögnaktige.
Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12 Huru skall jag vedergälla Herranom alla hans välgerningar, som han mig gör?
Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13 Jag vill taga den helsosamma kalken, och predika Herrans Namn.
Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14 Jag vill betala mina löften Herranom, för allt folk.
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15 Hans helgons död är dyr hållen för Herranom.
Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16 O! Herre, jag är din tjenare; jag är din tjenare, dine tjenarinnos son; du hafver sönderslitit mina band.
Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17 Dig vill jag offra tacksägelse, och predika Herrans Namn.
Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18 Jag vill betala mina löften Herranom, för allt hans folk;
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19 Uti gårdarna åt Herrans hus, uti dig, Jerusalem. Halleluja.
Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
