Psaltaren 112

1 Halleluja. Säll är den som Herran fruktar, den som stor lust hafver till hans bud.

Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.

2 Hans säd skall väldig vara på jordene; de frommas slägte skall välsignadt varda.

Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.

3 Rikedom och ymnoghet skall vara i hans hus, och hans rättfärdighet blifver evinnerliga.

Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

4 Dem fromma går ljus upp i mörkret, af den nådeliga, barmhertiga och rättfärdiga.

Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.

5 Säll är den som barmhertig är, och gerna lånar; och lagar så sina saker, att han ingom orätt gör.

Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

6 Ty han skall blifva evinnerliga; den rättfärdige skall aldrig förgäten varda.

Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.

7 När en plåga kommer, fruktar han sig intet; hans hjerta hoppas stadeliga uppå Herran.

Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

8 Hans hjerta är tröst, och fruktar sig intet, tilldess han på sina fiendar lust ser.

Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.

9 Han utströr, och gifver dem fattigom; hans rättfärdighet blifver evinnerliga; hans horn skall upphöjdt varda med äro.

Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.

10 Den ogudaktige skall det se, och honom skall förtrytat; sina tänder skall han bita tillsamman, och förgås; ty hvad de ogudaktige gerna vilja, det blifver omintet.

Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.