Psaltaren 112

1 Halleluja. Säll är den som Herran fruktar, den som stor lust hafver till hans bud.

Hallelúja! Boldog a férfi, ki az Istent féli, parancsolatait kedveli nagyon!

2 Hans säd skall väldig vara på jordene; de frommas slägte skall välsignadt varda.

Hatalmas lesz magzatja az országban, az egyenesek nemzedéke megáldatik.

3 Rikedom och ymnoghet skall vara i hans hus, och hans rättfärdighet blifver evinnerliga.

Vagyon és gazdagság van házában, s örökké megáll az igazsága.

4 Dem fromma går ljus upp i mörkret, af den nådeliga, barmhertiga och rättfärdiga.

A sötétségben világosság tündöklik föl az egyeneseknek: a kegyelmes és irgalmas és igazságos.

5 Säll är den som barmhertig är, och gerna lånar; och lagar så sina saker, att han ingom orätt gör.

Jól jár férfi, ki könyörül és kölcsön ad, elintézi dolgait jog szerint;

6 Ty han skall blifva evinnerliga; den rättfärdige skall aldrig förgäten varda.

mert örökké nem tántorodik meg, örök emlékezetül lészen az igaz.

7 När en plåga kommer, fruktar han sig intet; hans hjerta hoppas stadeliga uppå Herran.

Rossz hírtől nem fél, megállapodott a szive, az Örökkévalóban bizakodó.

8 Hans hjerta är tröst, och fruktar sig intet, tilldess han på sina fiendar lust ser.

Szilárd a szive, nem fél, mígnem rájuk néz szorongatóira.

9 Han utströr, och gifver dem fattigom; hans rättfärdighet blifver evinnerliga; hans horn skall upphöjdt varda med äro.

Szórva adott a. szükölködőknek, örökké megáll az igazsága, szarva emelkedik dicsőségben.

10 Den ogudaktige skall det se, och honom skall förtrytat; sina tänder skall han bita tillsamman, och förgås; ty hvad de ogudaktige gerna vilja, det blifver omintet.

A gonosz látja és boszankodik, fogait vicsorítja és elcsügged; a gonoszok vágya elvész.