Psaltaren 107
1 Tacker Herranom, ty han är mild, och hans godhet varar i evighet:
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Säger I, som af Herranom förlöste ären, de han utu nöd förlöst hafver;
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 Och de han utu landen tillsammanhemtat hafver, ifrån östan, ifrå vestan, ifrå nordan, och ifrå hafvet;
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 De der vilse gingo i öknene, der ingen väg var, och funno ingen stad, der de bo kunde;
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Hungroge och törstige, och deras själ försmäktade.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Och de ropade till Herran i deras nöd, och han frälste dem utu deras ångest;
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 Och förde dem en rättan väg, att de gingo till den stad, der de bo kunde.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 De skola tacka Herranom för hans godhet, och för hans under, som han med menniskors barn gör;
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Att han mättar den törstiga själen, och fyller den hungroga själen med god ting;
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 De der sitta måste i mörker och dödsens skugga, fångne i tvång och i jern.
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Derföre, att de Guds bud ohörsamme varit hade, och dens Högstas lag försmädat hade;
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Derföre måste deras hjerta med olycka plågadt varda; så att de omkull lågo, och ingen halp dem.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Och de ropade till Herran i deras nöd, och han halp dem utu deras ångest;
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 Och förde dem utu mörkret och dödsens skugga, och slet deras band sönder.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 De skola tacka Herranom för hans godhet, och för hans under, som han med menniskors barn gör;
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Att han sönderbryter kopparportar, och sönderslår jernbommar.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 De galne vordo plågade för deras öfverträdelses skull, och för deras synders skull.
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 De vämjade vid all mat, och vordo dödsjuke.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Och de ropade till Herran i deras nöd, och han halp dem utu deras ångest.
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 Han sände sitt ord, och gjorde dem helbregda, och frälste dem, att de icke blefvo döde.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 De skola tacka Herranom för hans godhet, och för hans under, som han med menniskors barn gör;
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 Och offra tacksägelse, och förtälja hans verk med glädje.
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 De som med skepp på hafvet fara, och drifva sin handel till sjös;
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 De hafva förnummit Herrans verk, och hans under i hafvet;
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 När han sade, att ett stormväder uppkastade sig, som böljorna upplyfte.
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Och de foro upp åt himmelen, och foro neder i afgrunden, att deras själ förtviflade för ångest;
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Så att de raglade och stapplade, såsom en drucken, och visste ingen råd mer.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Och de ropade till Herran i sine nöd, och han förde dem utu deras ångest;
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 Och stillte stormen, att böljorna saktade sig.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 Och de vordo glade, att det stilla vardt; och han förde dem till lands efter deras önska.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 De skola tacka Herranom för hans godhet, och för hans under, som han med menniskors barn gör;
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 Och prisa honom i församlingene, och inför de äldsta lofva honom;
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 De, hvilkas bäcker förtorkades, och vattukällor vände igen flyta;
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Så att ett fruktsamt land intet bar, för deras ondskos skull, som deruti bodde.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Och det som torrt var gjorde han vatturikt, och på torra landena vattukällor;
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 Och satte dit de hungroga, att de beredde en stad, der de bo kunde;
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 Och så åkrar, och vingårdar plantera måtte, och årliga frukt få.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 Och han dem välsignade, så att de sig svårliga förökade, och dem mycken boskap gaf;
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 De der nedertryckte och försvagade voro af de onda, som dem tvungit och trängt hade.
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 Då föraktelse uppå Förstarna utgjuten var, så att i hela landena stod bistert och ödeliga till.
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 Och han den fattiga beskyddade för uselhet, och hans slägte förmerade, såsom en fårahjord.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Detta skola de fromme se, och glädja sig; och alla ondsko skall munnen tillstoppad varda.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Hvilken är vis och behåller detta? Så skola de märka, huru många välgerningar Herren beviser.
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
