Psaltaren 105
1 Tacker Herranom, och prediker hans Namn; förkunner hans verk ibland folken.
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Sjunger om honom, och lofver honom; taler om all hans under.
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Lofver hans helga Namn; deras hjerta, som Herran söka, glädje sig.
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Fråger efter Herranom, och efter hans magt; söker hans ansigte alltid.
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Tänker uppå hans underliga verk, som han gjort hafver; uppå hans under, och uppå hans ord;
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 I Abrahams hans tjenares säd, I Jacobs hans utkorades barn.
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 Han är Herren vår Gud; han dömer i hela verldene.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 Han tänker evinnerliga uppå sitt förbund; på det ord han lofvat hafver till mång tusend, slägte ifrå slägte;
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 Det han gjort hafver med Abraham; och på eden med Isaac;
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 Och satte det Jacob till en rätt, och Israel till ett evigt förbund;
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Och sade: Dig vill jag gifva det landet Canaan, edars arfs lott;
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Då de få och ringa voro, och främlingar derinne.
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 Och de foro ifrå folk till folk; ifrå det ena riket till annat folk.
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Han lät ingen menniska göra dem skada, och näpste Konungar för deras skull:
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 Kommer intet vid mina smorda, och görer intet ondt minom Prophetom.
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Och han lät en dyr tid komma i landet, och förtog dem allt bröds uppehälle.
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Han sände en man framför dem; Joseph vardt såld till en träl.
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 De tvingade hans fötter i fjettrar; hans kropp måste jern ligga;
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 Tilldess hans ord kom, och Herrans tal pröfvade honom.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 Då sände Konungen bort, och lät gifva honom lös; herren öfver folken böd låta honom ut.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 Han satte honom till en herra öfver sitt hus; till en föreståndare öfver alla sina ägodelar;
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 Att han skulle undervisa hans Förstar, efter sitt sätt, och lära hans äldsta vishet.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 Och Israel for in uti Egypten, och Jacob vardt en främling i Hams land.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 Och han lät sitt folk svåliga växa, och gjorde dem mägtigare än deras fiender.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 Han förvände deras hjerta, så att de hans folk hätske vordo, och tänkte till att förtrycka hans tjenare med list.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 Han sände sin tjenare Mose; Aaron, den han utvalt hade.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 De samme gjorde hans tecken ibland dem, och hans under i Hams land.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Han lät mörker komma, och gjordet mörkt; och de voro icke hans ordom ohörsamme.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 Han förvände deras vatten i blod, och dräp deras fiskar.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Deras land gaf myckna paddor ifrå sig; ja, uti deras Konungars kamrar.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 Han sade, då kom ohyra; löss uti alla deras landsändar.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 Han gaf dem hagel till regn; eldslåga uti deras land;
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 Och slog deras vinträ och fikonaträ, och förderfvade trän i deras landsändar.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 Han sade, då kommo gräshoppor, gräsmatkar otalige;
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 Och de uppåto allt gräset i deras land, och uppfrätte frukten på deras mark;
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 Och slog allt förstfödt uti deras land, alla deras första arfvingar.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 Och han förde dem ut med silfver och guld, och ibland deras slägter var ingen krank.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Egypten var glad, att de utdrogo; ty deras fruktan var uppå dem fallen.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 Han utsträckte en molnsky till skjul, och eld om nattena till att lysa.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 De bådo, och han lät komma åkerhöns; och han mättade dem med himmelsbröd.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 Han öppnade bergsklippona, och vatten flöt derut, så att bäcker flöto i torra öknene.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Ty han tänkte på sitt helga ord, det han till Abraham sin tjenare talat hade.
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 Alltså förde han sitt folk ut med fröjd, och sina utkorade med glädje;
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 Och gaf dem Hedningarnas land, så att de folks gods intogo;
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 På det de skulle hålla hans rätter, och bevara hans lag. Halleluja.
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
