Psaltaren 103
1 En Psalm Davids. Lofva Herran, min själ, och allt det uti mig är, hans helga Namn.
Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2 Lofva Herran, min själ, och förgät icke, hvad godt han dig gjort hafver;
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3 Den dig alla dina synder förlåter, och helar alla dina brister;
Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4 Den ditt lif förlöser ifrå förderf, och kröner dig med nåd och barmhertighet;
ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5 Den dig uppfyller med tröst, att du dägelig varder, och gör dig ung och frisk såsom en örn.
ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
6 Herren skaffar rättfärdighet och dom, allom dem som orätt lida.
Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7 Han hafver låtit Mose veta sina vägar; Israels barn sin verk.
Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8 Barmhertig och nådelig är Herren, tålig och af stora mildhet.
irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9 Han träter icke till evig tid, och vredgas icke evinnerliga.
Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10 Han handlar icke med oss efter våra synder, och vedergäller oss icke efter våra missgerningar.
Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11 Ty så hög som himmelen öfver jordena är, låter han sina nåd väldig vara öfver dem som frukta honom.
Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12 Så långt som öster är ifrå vester, låter han vår öfverträdelse vara ifrån oss.
Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13 Såsom en fader förbarmar sig öfver barnen, så förbarmar sig Herren öfver dem som frukta honom.
Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14 Ty han vet hvad vi för ett verk äre; han tänker derpå, att vi stoft äre.
Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15 En menniska är i sitt lefvande såsom gräs; hon blomstras såsom ett blomster på markene.
Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
16 När vädret deröfver går, så är det intet mer der, och dess rum känner det intet mer.
mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17 Men Herrans nåd varar ifrån evighet till evighet, öfver dem som frukta honom; och hans rättfärdighet intill barnabarn,
De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18 När dem som hans förbund hålla, och tänka uppå hans bud, att de derefter göra.
azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19 Herren hafver beredt sin stol i himmelen, och hans rike skall råda öfver allt.
Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20 Lofver Herran, I hans Änglar, I starke hjeltar, som hans befallning uträtten, att man hans ords röst höra skall.
Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21 Lofver Herran, alle hans härar; I hans tjenare, som hans vilja gören.
Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
22 Lofver Herran, all hans verk uti all hans herradömes rum; min själ lofve Herran.
Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
