Psaltaren 101

1 En Psalm Davids. Om nåd och rätt vill jag sjunga; och dig, Herre, lofsäga.

Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

2 Jag handlar försigteliga och redeliga med dem som mig tillhöra, och vandrar troliga i mitt hus.

Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

3 Jag tager mig ingen ond sak före; jag hatar öfverträdaren, och låter honom icke när mig blifva.

Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

4 Ett vrångt hjerta måste vika ifrå mig; den onda lider jag icke.

A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

5 Den sin nästa hemliga baktalar, honom förgör jag; den der storlåtig är och högt sinne hafver, honom lider jag icke.

A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

6 Mine ögon se efter de trogna i landena, att de måga när mig bo; och hafver gerna fromma tjenare.

Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

7 Falskt folk håller jag icke i mitt hus; ljugare trifvas icke när mig.

Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

8 Bittida förgör jag alla ogudaktiga i landena, att jag må utrota alla ogerningsmän utu Herrans stad.

Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.