Psaltaren 101

1 En Psalm Davids. Om nåd och rätt vill jag sjunga; och dig, Herre, lofsäga.

Dávidtól. Zsoltár. Szeretetet és jogot hadd énekelek, neked, Örökkévaló, hadd zengek.

2 Jag handlar försigteliga och redeliga med dem som mig tillhöra, och vandrar troliga i mitt hus.

Hadd ügyelek gáncstalan útra – mikor jösz majd hozzám? Járni fogok szívem gáncstalanságában az én házamban.

3 Jag tager mig ingen ond sak före; jag hatar öfverträdaren, och låter honom icke när mig blifva.

Nem tartok szemeim előtt alávaló dolgot; elpártolást elkövetni, azt gyűlölöm, rám ne ragadjon.

4 Ett vrångt hjerta måste vika ifrå mig; den onda lider jag icke.

Ferde szív távozzék tőlem, rosszról ne tudjak;

5 Den sin nästa hemliga baktalar, honom förgör jag; den der storlåtig är och högt sinne hafver, honom lider jag icke.

ki titkon megszólja felebarátját, azt megsemmisítem, a büszke szeműt és telhetetlen szívűt, azt nem viselem el.

6 Mine ögon se efter de trogna i landena, att de måga när mig bo; och hafver gerna fromma tjenare.

Szemeimet az ország híveire vetem, hogy velem lakjanak; ki gáncstalan úton jár, az szolgáljon engem.

7 Falskt folk håller jag icke i mitt hus; ljugare trifvas icke när mig.

Ne lakjék az én házamban csalárdságot tevő, hazugságokat beszélő ne álljon meg szemeim előtt.

8 Bittida förgör jag alla ogudaktiga i landena, att jag må utrota alla ogerningsmän utu Herrans stad.

Reggelenként megsemmisítem mind az ország gonoszait, hogy kiirtsam az Örökkévaló városából azokat, kik jogtalant tesznek.