Ordspråksboken 8
1 Ropar icke visheten, och klokheten låter sig höra?
Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
2 Uppenbara på vägen, och på stråtene står hon;
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 Vid stadsportarna, der man ingår, ropar hon;
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 O! I män, jag ropar till eder; och ropar till folket.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
5 Akter, I oförnuftige, uppå vishet, och I dårar, lägger det på hjertat.
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Hörer, ty jag vill tala det märkeligit är, och lära det rätt är.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Ty min mun skall tala sanningen, och mina läppar skola hata det ogudaktigt är.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 All mins muns tal är rätt; der är intet vrångt eller falskt inne;
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 De äro all klar dem som förstå dem, och rätt dem som vilja anamma dem.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Tager vid min tuktan heldre än silfver, och akter lärdom högre än kosteligit guld.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Ty vishet är bättre än perlor, och allt det man önska må, kan intet liknas henne.
Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
12 Jag, vishet, bor när klokhetene, och jag kan gifva god råd.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Herrans fruktan hatar det arga, högfärd, högmod och ondan väg; och jag kan icke lida en vrångan mun.
Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
14 Mitt är både råd och dåd; jag hafver förstånd och magt;
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
15 Genom mig regera Konungarna, och rådherrarna stadga rätthet.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Genom mig råda Förstarna, regenter och alle domare på jordene.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Jag älskar dem som mig älska; och de som mig bittida söka, de finna mig.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Rikedom och ära är när mig, varaktigt gods och rättfärdighet.
Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Min frukt är bättre än guld och fint guld, och min tilldrägt bättre än utkoradt silfver.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Jag vandrar på rätta vägen, på domsens stigar;
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Att jag skall väl besörja dem som mig älska, och uppfylla deras håfvor.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Herren hafver haft mig i sina vägars begynnelse; förr hans gerningar var jag.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen.
23 Jag är insatt af evighet, af begynnelsen, förr jordena.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
24 Då djupen ännu intet voro, då var jag allaredo beredd; då källorna icke ännu runno med vatten.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Förr än bergen grundad voro, förr än högarna, var jag beredd.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
26 Han hade icke ännu gjort jordena, och hvad derpå är, eller jordenes berg.
Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
27 Då han beredde himmelen, var jag der; då han fattade djupen med sitt mål;
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Då han befäste skyarna ofvantill; då han befäste djupsens källor;
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
29 Då han satte hafvena sitt mål, och vattnena, att de icke skulle gå öfver sina befallning; då han lade jordenes grund;
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Då var jag verkandes med honom, och hade mina lust dagliga, och spelade för honom alltid;
Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
31 Och spelade på hans jords krets, och min lust var med menniskors barn.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
32 Så hörer mig nu, min barn; salige äro de som min väg behålla.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Hörer tuktan, och varer vise, och låter icke fara henne.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Säll är den menniska, som mig hörer, så att han vakar vid mina dörr dagliga, att han vaktar vid min dörrträ.
Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
35 Den mig finner, han finner lifvet, och skall få behag af Herranom.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 Men den som syndar emot mig, han skadar sina själ; alle de mig hata, de älska döden.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált!
