< Ordspråksboken 5 >
1 Min son, gif akt uppå mina vishet, böj din öron till mina läro;
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Att du må behålla god råd, och din mun veta beskedlighet.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Ty ene skökos läppar äro en hannogskaka, och hennes hals är halare än olja;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Men framdeles bäsk som malört, och skarp såsom ett tveeggadt svärd.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5 Hennes fötter löpa neder till döden; hennes råd gånger få helvetet. (Sheol )
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol )
6 Hon går icke rätt fram på lifsens väg; ostadig äro hennes steg, så att hon icke vet hvart hon går.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Så hörer mig nu, min barn, och viker icke ifrå mins muns tal.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Låt dina vägar vara fjerran ifrå henne, och nalkas intet intill hennes husdörr;
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Att du icke skall gifva dina äro dem främmandom, och din år dem grymma;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Att främmande icke skola mätta sig af dine förmågo, och ditt arbete icke vara uti ens annars hus;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 Och du måtte framdeles sucka, när du ditt lif och gods förtärt hafver;
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 Och säga: Ack! huru hafver jag hatat tuktan, och mitt hjerta straff försmått;
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Och hafver icke lydt mina lärares röst, och icke böjt min öron till dem som mig lärde?
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Jag är fulltnär i all olycko kommen, att jag den meniga hopen och sällskapet följt hafver.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drick vatten utaf dina gropar, och hvad af dinom brunn utflyter.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Låt dina källor utflyta, och vattubäckerna uppå gatorna;
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Men haf du dem allena, och ingen främmande med dig.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Din brunn vare välsignad, och gläd dig af dins ungdoms hustru.
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Hon är ljuflig såsom en hind, och täck såsom en rå; låt hennes kärlek alltid mätta dig, och förlusta dig alltid uti hennes kärlek.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Min son, hvi vill du förlusta dig med en främmande, och famntager ens annars?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Ty hvars och ens mans vägar äro för Herranom, och han mäter alla deras gångar.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Dens ogudaktigas misshandel skall gripa honom, och med sina synders snaro skall han hållen varda.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Han skall dö, derföre att han icke vill låta lära sig, och för sin stora dårskaps skull vill fara.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.