< Ordspråksboken 2 >

1 Min son, vill du anamma mitt tal, och min bud när dig behålla,
Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2 Så låt din öron gifva akt på vishet, och böj ditt hjerta dertill med flit.
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3 Ty om du far derefter med flit, och beder derom;
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4 Om du söker efter henne, såsom efter silfver, och letar efter henne, såsom efter en skatt;
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5 Så skall du förstå Herrans fruktan, och Guds kunskap finna.
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6 Ty Herren gifver vishet, och utaf hans mun kommer vett och förstånd.
Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.
7 Han låter dem redeligom väl gå, och beskärmar de fromma;
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8 Och bevarar dem som rätt göra, och bevarar sina heligas väg.
Hogy megőrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9 Då skall du förstå rättfärdighet, och dom; och fromhet, och allan godan väg.
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10 Om vishet faller dig på hjertat, så att du gerna lärer,
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.
11 Så skall godt råd bevara dig, och förstånd skall gömma dig;
Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,
12 Att du icke råkar in uppå de ondas väg, eller ibland dem som tala det vrångt är;
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13 Och öfvergifva den rätta vägen, och gå mörka stigar.
A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14 De der glädjas att göra illa, och äro glade uti sitt onda och vrångvisa väsende;
A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15 Hvilke sin väg förvända, och följa villstigar;
A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útaikban gonoszok.
16 Att du icke råkar in till ens annars hustru, och den icke din är, den slät ord gjfver;
Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, a ki az ő beszédével hizelkedik,
17 Och öfvergi! ver sins ungdoms herra, och förgäter sins Guds förbund;
A ki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik;
18 Ty hennes hus böjer sig till döden och hennes gånger till de förtappade;
Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19 Alle de som ingå till henne, de komma intet igen, och fatta icke lifsens väg;
Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20 Att du må vandra på en god väg, och blifva på rätta stråtene.
Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21 Ty de rättfärdige skola bo i landena, och de fromme skola derinne blifva;
Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22 Men de ogudaktige skola utu landena utrotade varda, och de föraktare skola derut förgjorde varda.
A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.

< Ordspråksboken 2 >