Ordspråksboken 14
1 Genom visa qvinnor varder huset bygdt; men en galen bryter det neder med sina åthäfvor.
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Den som Herran fruktar, han går på rätta vägen; men den honom föraktar, han viker af hans väg.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 Dårar tala tyranniskt; men de vise bevara sin mun.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Der icke oxar äro, der är krubban ren; men der oxen hafver nog skaffa, der är nog inkommande.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 Ett troget vittne ljuger icke; men ett falskt vittne talar dristeliga lögn.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 Bespottaren söker vishet, och finner henne intet; men dem förståndiga är vishet lätt.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Kommer du till en dåra, der finner du icke ett förnumstigt ord.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Det är dens klokas vishet, att han aktar uppå sin väg; men det är ens dåras galenskap, att det är alltsammans bedrägeri med honom.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 De dårar drifva deras gabberi med syndene; men de fromme hafva lust till de fromma.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 När hjertat sörjandes är, så hjelper ingen utvärtes glädje.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 De ogudaktigas hus varder förgjordt; men de frommas hydda skall grönskas.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Mångom behagar en väg väl; men på ändalyktene leder han honom till döden.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Efter löje kommer sorg, och änden på glädjene är ångest.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Ene lösaktiga mennisko varder gåendes såsom han handlar; men en from man skall vara öfver honom.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 En fåkunnig man tror hvart ord; men en förståndig man aktar på sin gång.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 En vis man hafver fruktan, och flyr det arga; men en dåre söker fram dristeliga.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 En otålig menniska gör galen ting; men en försigtig man hatar det.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 De flåkote handla ovarliga; men det är de förståndigas krona, att de varliga handla.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 De onde måste buga för de goda, och de ogudaktige uti dens rättfärdigas portom.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 En fattigan hatar ock hans näste; men de rike hafva många vänner.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Syndaren föraktar sin nästa; men säll är den som förbarmar sig öfver den elända.
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 De som med illfundighet umgå, dem skall det fela; men der som godt tänka, dem skall trohet och godhet vederfaras.
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 Der man arbetar, der är nog; men der man umgår med ordom, der är fattigdom.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 Dem visom är deras rikedom en krona; men de dårars galenskap blifver galenskap.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Ett troget vittne friar lifvet; men ett falskt vittne bedrager.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 Den som Herran fruktar, han hafver ett tryggt fäste, och hans barn varda också beskärmad.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 Herrans fruktan är lifsens källa, att man må undfly dödsens snaro.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 Der en Konung mycket folk hafver, det är hans härlighet; men der litet folk är, det gör en herra blödig.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 Den som tålig är, han är vis; men den som otålig är, han uppenbarar sin galenskap.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 Ett blidt hjerta är kroppsens lif; men afund är var i benen.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 Den som försmäder den fattiga, han lastar hans skapare; men den som förbarmar sig öfver den fattiga, han ärar Gud.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 Den ogudaktige består icke uti sine olycko; men den rättfärdige är ock i dödenom frimodig.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 Uti dens förståndigas hjerta hvilar visheten, och varder uppenbar ibland dårar.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 Rättfärdighet upphöjer ett folk; men synd är folkets förderf.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 En klok tjenare behagar Konungenom väl; men en skamlig tjenare lider han icke.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
