< Ordspråksboken 13 >

1 En vis son låter fadren tukta sig; men en bespottare lyder icke straff.
A bölcs fiú hallgatott atyja oktatására, de a csúfoló nem hallgatott dorgálásra.
2 Munsens frukt nyttjar man; men de föraktare tänka icke annat än vrånghet.
Szájának gyümölcséből eszik jót a férfi, de a hűtlenkedők lelke erőszak.
3 Den sin mun bevarar, han bevarar sitt lif; men den som sin mun orådeliga upplåter, han kommer i förskräckelse.
A ki megóvja száját, megőrzi lelkét, de a ki fölszakítja ajkait, számára rettegés!
4 Den late begärar, och får dock intet; men de trefne få nog.
Kivánkozik, de hiába, a restnek lelke, de a szorgalmasak lelke bőségben részesül.
5 Den rättfärdige är lögnenes fiende; men den ogudaktiga skämmer, och försmäder.
Hazug szót gyűlöl az igaz, de a gonosz megszégyenít és meggyaláz.
6 Rättfärdighet bevarar den oskyldiga; men det ogudaktiga väsendet förer en till synd.
Az igazság megőrzi a gáncstalan útút, de a gonoszság megdönti a vétkest.
7 Mången är fattig i stor rikedom, och mången är rik i sinom fattigdom.
Van a ki gazdagnak tetteti magát, de nincs semmije, a ki szegénynek tetteti magát, s nagy vagyona van.
8 Med rikedom kan en hjelpa sitt lif; men en fattig man hörer icke straff.
Az ember lelkének váltsága a gazdagsága, de a szegény nem hallgatott dorgálásra.
9 De rättfärdigas ljus gör gladsamma; men de ogudaktigas lykta skall utslockna.
Az igazak világossága vígan ég, de a gonoszok mécsese kialszik.
10 Ibland de högmodiga är alltid träta; men vishet gör förnuftigt folk.
Kevélységgel csak czivódás okoztatik, de a tanácskozóknál bölcsesség van.
11 Rikedom varder liten, när man förslöser honom; men det man tillsammanhåller, det varder stort.
Hiábavalóság által szerzett vagyon kevesbedik, de a ki markonként gyűjt, gyarapít.
12 Det hopp, som fördröjes, gör ängslo i hjertat; men när det kommer, som man begärar, det är ett lifsträ.
Halogatott várakozás beteggé teszi a szívet, de élet fája a bekövetkezett kívánság.
13 Den som föraktar ordet, han förderfvar sig sjelf; men den som fruktar budet, han skall få frid.
A ki gúnyolja az igét, leköttetik neki, de a ki féli a parancsot, az megjutalmaztatik.
14 Dens visas lära är en lefvandes källa, till att undvika dödsens snaro.
A bölcsnek tanítása életforrás, hogy távozzunk a halál tőreitől.
15 Ett godt råd bekommer väl; men de föraktares väg gör ondt.
Igazi eszesség kegyet szerez, de a hűtlenkedők útja kemény.
16 En kloker gör all ting med förnuft men en dåre utsprider dårskap.
Minden okos tudással cselekszik, de a balga kitárja az oktalanságot.
17 Ett ogudaktigt bådskap bär ondt fram; men ett troget båd är helsosamt.
Gonosz követ bajba esik, de gyógyítás hűséges küldött.
18 Den som tuktan låter fara, han hafver fattigdom och skam; den sig gerna straffa låter, han skall till äro komma.
Szegénységet és szégyent ér, a ki elveti az oktatást, de a ki megőrzi a feddést, tiszteltetik.
19 När det kommer, som man begärar, det gör hjertana godt; men den som flyr det onda, han är dem galnom en styggelse.
Megvalósult kívánság kellemes a léleknek, de utálata a balgáknak kerülni a rosszat.
20 Den som med visom omgår, han varder vis; men den som de dårars stallbroder är, han får olycko.
A ki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, de a ki balgákkal társul, rosszul jár.
21 Det onda följer syndarena efter; men dem rättfärdigom varder godt vedergullet.
A vétkeseket üldözi a rosszaságuk, de az igazaknak jóval fizetnek.
22 Den gode skall hafva arfvingar intill barnabarn, men syndarens gods skall varda spardt till den rättfärdiga.
A jó örököt hagy fiai fiainak, de az igaz számára van eltéve a vétkezőnek vagyona.
23 Mycken spis är uti de fattigas åker; men somliga församla med orätt.
Bő eleséget terem a szegények ugara, de van, a ki tönkre jut jog híján.
24 Den sitt ris spar, han hatar sitt barn; men den som det kärt hafver, han näpser det i tid.
A ki visszatartja vesszejét, gyűlöli fiát, de a ki szereti, idején keresi föl fenyítéssel.
25 Den rättfärdige äter, att hans själ må mätt varda; men de ogudaktigas buk hafver aldrig nog.
Az igaz eszik lelke jóllaktáig, de a gonoszok hasa hiányt érez.

< Ordspråksboken 13 >