Joel 3

1 Ty si, uti de dagar och i den samma tidenom, när jag omvändandes varder Juda och Jerusalems fängelse;

Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:

2 Så vill jag sammansamka alla Hedningar, och skall föra dem neder i Josaphats dal, och vara der med dem till rätta, på mins folks och mins arfvedels Israels vägnar, att de hafva förstrött dem ibland Hedningarna, och delat emellan sig mitt land;

Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;

3 Och kastat lott öfver mitt folk, och gifvit piltar för mat, och sålt pigor för vin, och fördruckit dem.

Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.

4 Och I af Zor och Zidon, och alla Philisteers gränsor, hvad hafven I med mig att göra? Viljen I trotsa mig? Nu väl, om I trotsen mig, så skall jag snarliga och med hast vedergälla eder det uppå edart hufvud.

Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!

5 I som hafven tagit mitt silfver och guld, och min sköna klenodier, och fört dem in uti edra kyrkor;

Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;

6 Dertill ock sålt Juda barn och Jerusalems barn de Greker, på det I ju skullen låta dem komma långt bort ifrå sina gränsor;

És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek őket határaiktól:

7 Si, jag skall uppväcka dem ifrå det rum, dit I dem sålt hafven, och skall vedergällat eder uppå edart hufvud;

Ímé, kiindítom őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.

8 Och skall åter sälja edra söner och döttrar genom Juda barn; de skola då sälja dem in uti rika Arabien, eno folke i fjerran land; ty Herren hafver det talat.

És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.

9 Roper detta ut ibland Hedningarna: Helger ena strid, uppväcker de starka; låter komma och uppdraga allt krigsfolk;

Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!

10 Görer af edrom plogbillom svärd, och af edrom liom spetsar; den svage hålle sig stark.

Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!

11 Gadder eder tillhopa, och kommer hit, alle Hedningar allt omkring, och församler eder; der skall Herren nederlägga dina starka.

Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!

12 Står upp, I Hedningar, och drager upp till Josaphats dal; ty der vill jag sitta, till att döma alla Hedningar allt omkring.

Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.

13 Slår till med liarna, ty säden är mogen; kommer neder, ty pressen är full, och pressen löper öfver; ty deras ondska är stor.

Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!

14 Det skall vara mycket folk här och der i skiljodalenom; ty Herrans dag är hardt när i skiljodalenom.

Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!

15 Sol och måne skola förmörkas, och stjernorna skola förhålla sitt sken.

A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;

16 Och Herren skall ryta utaf Zion, och låta höra sina röst utaf Jerusalem, så att både himmel och jord skola bäfva; men Herren skall vara sino folke en tillflykt, och Israels barnom ett fäste.

Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!

17 Och I skolen förnimma att jag, Herren, edar Gud, bor i Zion på mino helgo berge; då skall Jerusalem heligt vara, och inge främmande mera vandra derigenom.

És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.

18 På den tiden skola bergen drypa sött vin, och högarna flyta mjölk, och alle Juda bäcker skola gå fulle med vatten; och der skall utgå en källa ifrå Herrans hus; hon skall vattna den dalen Sittim.

És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.

19 Men Egypten skall öde varda, och Edom en vild öken, för den orätts skull, som de på Juda barn bedrifvit hafva, och utgöto oskyldigt blod i deras land.

Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.

20 Men Juda skall besuttet varda evinnerliga, och Jerusalem till evig tid.

De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.

21 Och jag skall icke låta deras blod ohämnadt blifva; och Herren skall bo i Zion.

És kitisztítom vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!