Job 6
1 Job svarade, och sade:
Felelt Jób és mondta:
2 När man voge min jämmer, och lade allt mitt lidande på ena våg,
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 Så skulle det vara svårare, än sanden i hafvet; derföre är förgäfves hvad jag säger.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 Förty dens Allsmägtigas pilar stå i mig, hvilkens grymhet utsuper allan min anda; och Guds förskräckelse äro ställd uppå mig.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Icke ropar vildåsnen, när han hafver gräs; ej heller oxen, då han hafver foder.
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Kan man ock äta det som osaltadt är? Eller månn någor vilja smaka det hvita om äggeblomman?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 Der min själ tillförene vämjade vid, det är nu min mat för värks skull.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 O! att min bön måtte ske, och Gud gåfve mig det jag förhoppas;
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Att Gud toge till att sönderslå mig, och låte sina hand sönderkrossa mig;
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Så hade jag ändå tröst, och ville bedja i minom sjukdom, att han icke skonade mig; jag hafver dock icke nekat dens Heligas tal.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 Hvad är min kraft, att jag skulle kunna härda ut? Och hvad är min ändalykt, att min själ skulle vara tålig?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Min kraft är dock icke af sten, ej är heller mitt kött af koppar.
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Hafver jag dock ingenstäds hjelp; och ingen ting vill gå fram med mig.
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 Den der icke bevisar sinom nästa barmhertighet, han öfvergifver dens Allsmägtigas fruktan.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 Mine bröder gå förakteliga framom mig, såsom en bäck; såsom en ström framom flyter.
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Dock de som rädas för rimfrostet, öfver dem varder fallandes snö.
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 Den tid hetten tvingar dem, skola de försmäkta; och när det hett blifver, skola de förgås utaf sitt rum.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 Deras väg går afsides bort; de vandra der intet vägadt är, och förgås.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 De se uppå Thema vägar; på rika Arabiens stigar akta de.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 Men de skola komma på skam, då det är aldrasäkrast; och skola skämma sig, då de deruppå komne äro.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Ty I ären nu komne till mig; och medan I sen jämmer, frukten I eder.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Hafver jag ock sagt: Bärer hit, och skänker mig af edro förmågo?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Och hjelper mig utu fiendans hand? Och förlosser mig utu tyranners händer?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Lärer mig, jag vill tiga; och det jag icke vet, det underviser mig.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 Hvi straffen I rättfärdigt tal? Hvilken är ibland eder, som det straffa kan?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 I sätten samman ord, allenast till att straffa, och gören med ordom ett förtvifladt mod.
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 I öfverfallen en fattigan faderlösan, och rycken edar nästa upp med rötter.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Dock, medan I hafven begynt, ser uppå mig, om jag varder beslagen med någon lögn för eder.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Svarer hvad som rätt är; min svar skola väl blifva rätt.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Hvad gäller, min tunga hafver icke orätt, och min mun föregifver icke ondt.
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
