Job 37
1 Deraf förskräcker sig mitt hjerta, och bäfvar.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hörer hans rösts skall, och det ljud som utaf hans mun går.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Han ser under alla himlar, och hans ljus skin uppå jordenes ändar.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 Efter honom bullrar dundret, han dundrar med ett stort skall; och när hans dundrande hördt varder, kan man intet förhålla det.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Gud dundrar med sitt dunder grufveliga, och gör stor ting, och varder dock intet känd.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Han talar till snön, så är han straxt här på jordene, och till regnskuren, så är regnskuren der med magt.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Man förgömmer sig ibland alla menniskor, att folket skall känna hans verk.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Vilddjuret kryper uti skjul, och blifver i sitt rum.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Sunnanefter kommer väder, och nordanefter köld.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Af Guds anda kommer frost, och stort vatten, då han utgjuter.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 De tjocke skyar skilja sig, att klart skall varda, och igenom molnet utbrister hans ljus.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Han vänder skyarna hvart han vill, att de skola göra allt det han bjuder dem på jordenes krets;
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Ehvad det är öfver en slägt, eller öfver ett land, då man finner honom barmhertigan.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Akta deruppå, Job; statt och förnim Guds under.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Vetst du, när Gud låter detta komma öfver dem; och när han låter sina skyars ljus utgå?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Vetst du, huru skyarna utsprida sig; hvilka under de fullkomlige veta;
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Att din kläder varm äro, då landet är stilla af sunnanväder?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Ja, du utbreder icke skyarna med honom, hvilke starke äro, och anseende såsom en grund.
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Låt oss höra hvad vi skole säga honom; förty vi räcke icke intill honom för mörker.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Ho skall förtälja honom hvad jag talar? Om någor talar, han varder uppsluken.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Nu ser man icke ljuset, som inom skyn lyser; men när vädret blås, göres det klart.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Ifrå nordan kommer guld, den förskräckelige Gudi till lof;
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Men den Allsmägtiga kunna de intet finna, den så stor är i magtene; ty han måste ingen räkenskap göra af sinom rätt och rättfärdigom sakom.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Derföre måste menniskorna frukta honom, och han fruktar inga visa.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
