Job 36
1 Elihu talade ytterligare, och sade:
És folytatá Elihu, és monda:
2 Töfva ännu litet, jag vill visa dig det; ty jag hafver ännu på Guds vägnar något säga.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Jag vill hemta mitt förstånd fjerranefter, och bevisa, att min skapare är rättvis.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Mitt tal skall utan tvifvel intet falskt vara; mitt förstånd skall utan fel vara för dig.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Si, Gud förkastar icke de mägtiga; ty han är ock mägtig af hjertans kraft.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Den ogudaktiga bevarar han icke; utan hjelper den arma till rätta.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Han vänder icke sin ögon ifrå den rättfärdiga; och Konungarna låter han sitta på stolenom i evig tid, att de höge blifva.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 Och om fångar ligga i bojor, och bundne med tåg jämmerliga,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Så gifver han dem tillkänna hvad de gjort hafva; och deras odygd, att de hafva brukat våld;
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 Och öppnar dem örat till tuktan, och säger dem, att de skola omvända sig ifrå det orätt är.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Om de höra och tjena honom, så skola de i godom dagom gamle varda, och lefva med lust.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 Höra de icke, så skola de falla för svärd, och förgås förr än de varda det varse.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 De skrymtare, när vreden kommer uppå dem, ropa de intet, när de fångne ligga;
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 Så skall deras själ dö med qval, och deras lif ibland bolare.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 Men den arma skall han, hjelpa utu hans armod, och öppnar dem arma örat i bedröfvelsen.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Han skall taga dig utur ångestens vida mun, den ingen botten hafver, och ditt bord skall hafva ro, uppfyldt med allt godt.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 Men du gör de ogudaktigas sak godan, så att deras sak och rätt blifver behållen.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Se till, om icke otålighet hafver rört dig i qvalena; eller stora gåfvor icke hafva böjt dig.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Menar du, att din väldighet skall bestå kunna utan bedröfvelse; eller eljest någon starkhet eller förmåga?
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Du torf icke begära nattena till att öfverfalla menniskorna i deras rum.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Vakta dig, och vänd dig icke till det orätt är, såsom du för jämmers skull dig företagit hafver.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Si, Gud är för hög i sine kraft; ho är en lagförare såsom han är?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Ho vill hemsöka öfver honom hans väg? Och ho vill säga till honom: Du gör orätt?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Tänk uppå, att du intet vetst hans verk, såsom menniskorna sjunga.
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 Ty alla menniskor se det, menniskorna se det fjerran.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Si, Gud är stor och okänd; hans åratal kan ingen utfråga.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Han gör vattnet till små droppar, och drifver sina skyar samman till regn;
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 Så att skyarna flyta, och drypa fast uppå menniskorna.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Då han tager sig före att skingra sina skyar, och tager sitt täckelse bort;
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Si, så utbreder han sitt ljus öfver dem, och öfvertäcker hafvet, dädan de komma.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Ty dermed dömer han folket, och gifver dem mat tillfyllest.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 Han håller händerna före, och betäcker ljuset, och bjuder thy, att det skall igenkomma.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Om det samma förkunnar hans herde, och hans boskap om skyn.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
