Job 31

1 Jag hafver gjort ett förbund med min ögon, att jag intet skall sköta efter någon jungfru.

Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

2 Men hvad gifver mig Gud till löna ofvan efter, och hvad arfvedel den Allsmägtige af höjdene?

Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

3 Skulle icke heldre den orättfärdige hafva den vedermödona, och en ogerningsman sådana jämmer lida?

Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

4 Ser han icke mina vägar, och räknar alla mina gånger?

Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

5 Hafver jag vandrat i fåfängelighet, eller min fot skyndat sig till bedrägeri?

Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

6 Man väge mig på en rätt våg, så skall Gud förnimma min fromhet.

mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

7 Hafver min gång vikit utaf vägen, och mitt hjerta efterföljt min ögon, och något lådat vid mina händer,

ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

8 Så låt mig så, och en annar äte det; och min ätt varde utrotad.

hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

9 Hafver mitt hjerta låtit sig draga till qvinno, och hafver vaktat vid mins nästas dörr,

Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

10 Så varde min hustru af enom androm skämd, och andre besofve henne;

másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

11 Ty det är en last och en missgerning för domarena.

mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

12 Ty det vore en eld, som förtärer intill förderf, och all min tilldrägt utrotade.

mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

13 Hafver jag föraktat, mins tjenares eller mine tjenarinnos rätt, då de med mig trätte?

Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

14 Hvad ville jag göra, när Gud reser sig upp? Och hvad ville jag svara, när han hemsöker?

hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

15 Hafver ock icke han gjort honom, den mig i moderlifvet gjorde; och hafver ju så väl tillredt honom i lifvena?

hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

16 Hafver jag dem torftigom förnekat hvad de begärde, och låtit enkones ögon försmäkta?

ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

17 Hafver jag ätit min beta allena, att den faderlöse icke också hafver ätit deraf?

s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

18 Ty ifrå minom ungdom hafver jag hållit mig såsom en fader, och allt ifrå mitt moderlif hafver jag gerna hugsvalat.

– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

19 Hafver jag någon sett förgås, derföre att han icke hade kläder; och låtit den fattiga gå oskyldan?

ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

20 Hafva icke hans sidor välsignat mig, då han af min lambs skinn värmad vardt?

ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

21 Hafver jag låtit komma mina hand vid den faderlösa, ändock jag såg mig i portenom magt hafva,

ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

22 Så falle mina skuldror ifrå mina axlar, och min arm gånge sönder ifrå läggenom.

vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

23 Ty jag fruktade Gud såsom en olycko öfver mig, och kunde hans tunga icke bära.

mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

24 Hafver jag satt guld till min tröst, och sagt till guldklimpen: Du äst mitt hopp?

Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

25 Hafver jag gladt mig, att jag myckna ägodelar hade, och min hand allahanda förvärfvat hade?

ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

26 Hafver jag sett på ljuset, då det klarliga sken, och på månan, då han i fyllo gick?

ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

27 Hafver mitt hjerta hemliga låtit sig tälja i det sinnet, att min mun skulle kyssa mina hand?

és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

28 Hvilket ock en missgerning är för domarena; förty dermed hade jag nekat Gud i höjdene.

az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

29 Hafver jag gladt mig, när minom fiende gick illa, och upphäfvit mig, att olycka råkade uppå honom?

Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

30 Ty jag lät min mun icke synda, så att han önskade hans själ ena banno.

hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31 Hafva icke de män i mine hyddo måst säga: Ack! att vi icke måtte af hans kött mättade varda.

ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

32 Ute måste den främmande icke blifva; utan dem vägfarande lät jag mina dörr upp.

az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

33 Hafver jag såsom en menniska skylt mina skalkhet, att jag skulle hemliga fördölja min missgerning?

ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

34 Hafver jag grufvat mig för stora hopen; eller hafver frändernas föraktelse mig förskräckt? Jag blef stilla, och gick icke ut genom dörrena.

mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

35 Ho gifver mig en förhörare, att den Allsmägtige må höra mitt begär? Att någor måtte skrifva en bok om mine sak;

Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

36 Så ville jag taga henne uppå mine axlar, och ombinda mig henne såsom en krono.

bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

37 Jag ville förkunna talet på mina gånger, och såsom en Förste ville jag det frambära.

lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

38 Om min jord ropar emot mig, och dess fårar alle tillika gråta;

Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

39 Hafver jag dess frukt obetalad ätit, och gjort åkermännernas lefverne tungt;

ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

40 Så växe mig tistel för hvete, och törne för bjugg. En ända hafva Jobs ord.

búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.