Job 21
1 Job svarade och sade:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hörer dock till min ord, och låter säga eder;
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Hafver tålamod med mig, att jag ock må tala; och görer sedan spott af mig.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Månn jag handla med en mennisko, att min ande icke skulle härutinnan ångse varda?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Vänder eder hit till mig; I skolen förundra eder, och måsten lägga handena på munnen.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 När jag tänker deruppå, så förskräckes jag; och ett bäfvande kommer uppå mitt kött.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Hvi lefva då de ogudaktige, varda gamle, och växa till i ägodelar?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Deras säd är säker omkring dem, och deras afföda är när dem.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Deras hus hafver frid för räddhåga, och Guds ris är icke öfver dem.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Deras oxa släpper man till, ock missgår icke; deras ko kalfvar, och är icke ofruktsam.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Deras unga barn gå ut såsom en hjord, och deras barn springa.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 De fröjda sig med trummor och harpor, och äro glade med pipande;
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 De varda gamle med göda dagar, och förskräckas som nogast ett ögnablick för helvetet; (Sheol h7585)
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 De dock säga till Gud: Gack bort ifrån oss; vi vilje intet veta af dina vägar;
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Ho är den Allsmägtige, att vi honom tjena skole? Eller hvad kan det båta oss, om vi löpe emot honom?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Men si, deras ägodelar stå icke uti deras händer; derföre skall de ogudaktigas sinne vara långt ifrå mig.
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Huru varder de ogudaktigas lykta utsläckt; och deras förderf kommer öfver dem? Han skall utskifta jämmer i sine vrede.
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 De skola varda såsom strå för vädret, och såsom agnar, hvilka stormen bortförer.
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Gud förvarar hans barnom bedröfvelse; när han skall löna honom, då skall man förnimmat,
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 Hans ögon skola se hans förderf, och af dens Allsmägtigas vrede skall han dricka.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Ty ho skall hafva behag till hans hus efter honom? Och hans månaders tal skall näppliga halft blifva.
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Ho vill lära Gud, den ock dömer de höga?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 Denne dör frisk och helbregda, rik och säll.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Hans mjölkekar äro full med mjölk, och hans ben varda full med märg.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 Men en annan dör med bedröfvada själ, och hafver aldrig ätit i glädje.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Och de ligga tillhopa med hvarannan i jordene, och matkar öfvertäcka dem.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Si, jag känner väl edra tankar, och edor vrånga anslag emot mig.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Ty I sägen: Hvar är Förstans hus? Och hvar äro hyddorna, der de ogudaktige bodde?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Talen I dock derom såsom meniga folket; och veten icke hvad de andras väsende betyder?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Ty den onde varder behållen intill förderfvelsens dag, och intill vredenes dag blifver han.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Ho vill säga hvad han förtjenar, när man det utvärtes anser? Ho vill vedergälla honom hvad han gör?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Men han varder bortdragen till grafvena, och man vaktar efter honom i högomen.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Bäckaslem behagar honom väl, och alla menniskor varda dragna efter honom; och uppå dem, som för honom varit hafva, är intet tal.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Huru trösten I mig så fåfängt, och edor svar finnas dock orätt?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
