Job 15
1 Då svarade Eliphas af Thema, och sade:
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Skall en vis man tala så i vädret, och uppfylla sin buk med väder?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Du straffar med onyttigom ordom, och ditt tal kommer intet till gagns.
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Du hafver bortkastat räddhågan, och talar förakteliga för Gudi;
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Ty så lärer din ondska din mun, och du hafver utvalt ena skalkatungo.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Din mun skall fördöma dig, och icke jag; dina läppar skola svara dig.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Äst du den första menniska, som född är? Äst du för all berg aflader?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Hafver du hört Guds hemliga råd? Och är sjelfva visdomen ringare än du?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 Hvad vetst du, det vi icke vete? Hvad förstår du, det som icke är när oss?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Gråhårote och gamle äro när oss, som länger hafva lefvat än dine fäder.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Skulle Guds hugsvalelse så ringa aktas för dig? Men du hafver något hemligit stycke när dig.
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Hvad tager ditt hjerta före? Hvi ser du så stolt ut?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Hvi sätter ditt sinne sig emot Gud, att du låter sådana ord gå af dinom mun?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Hvad är en menniska, att hon skulle vara ren; och att han skulle vara rättfärdig, som af qvinno född är?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Si, ibland hans helga är ingen ostraffelig, och himlarna äro icke rene för honom.
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 Huru mycket mer menniskan, som är stygg och ond; den der orättfärdighetena dricker såsom vatten?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Jag vill visa dig det, hör mig; jag vill förtälja dig, hvad jag sett hafver;
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Hvad de vise sagt hafva, och för deras fader icke hafver fördoldt varit;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 Hvilkom allena landet gifvet är, så att ingen främmande må gå ibland dem.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 En ogudaktig bäfvar i alla sina lifsdagar, och enom tyrann är hans åratal fördoldt.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 Hvad han hörer, det förskräcker honom; och ändå att frid är, så hafver han dock den sorg, att han skall förderfvas.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 Han tror icke, att han skall kunna undfly olyckona, och förmodar sig alltid svärdet.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 När han far ut hit och dit efter sin näring, så tycker honom att hans olyckos tid är för handene.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Ångest och nöd förskräcka honom, och slå honom ned, såsom en Konung med enom här;
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Ty han hafver utsträckt sina hand emot Gud, och emot den Allsmägtiga förstärkt sig.
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 Han löper med hufvudet emot honom, och står halsstyf emot honom.
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Han hafver upphäfvit sig emot honom, och satt sig hårdt emot honom.
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 Men han skall bo i nederslagna städer, der inga hus äro; utan ligga i enom hop.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 Han skall icke varda rik, och hans gods skall icke förökas; och skall icke utspridas i landena.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Han skall icke undfly olycko; eldslågen skall förtorka hans grenar; och skall varda borttagen af hans muns anda.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Han är så bedragen, att han icke tror att det skall varda värre med honom.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Han får en ända, när honom obeqvämt är; och hans gren skall icke grönskas.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 Han varder afhemtad såsom en omogen drufva af vinträt, och såsom ett oljoträ bortfaller sitt blomster.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Ty de skrymtares församling skall blifva ensam, och elden skall förtära hans hus, som gåfvor tager.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Han anar olycko, och föder vedermödo; och deras buk bär list fram.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
