< Hebreerbrevet 2 >

1 Derföre skole vi dess bätter taga vara på det oss sagdt är, att vi tilläfventyrs icke förderfves.
Ezért még inkább szükséges nekünk a hallottakra figyelnünk, hogy el ne sodródjunk.
2 Ty vardt det ordet fast, som genom Änglarna taladt var; och all öfverträdelse och olydighet hafver fått sin rätta lön;
Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését,
3 Huru skole vi undfly, om vi sådana salighet icke akte? hvilken, sedan hon först predikad vardt af Herranom, är kommen in på oss, af dem som det hört hade;
akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt kezdetben az Úr hirdette, és mindazok, akik hallották, megerősítették számunkra.
4 Och Gud hafver gifvit vittnesbörd dertill med tecken, under, och mångahanda krafter och med den Helga Andas utskiftelse, efter hans vilja.
Velük együtt Isten is bizonyságot tett erről jelekkel, csodákkal és sokféle erővel, a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
5 Ty han hafver icke undergifvit Änglomen den tillkommande verldena, der vi om tale.
Mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő világot, amelyről szólunk.
6 Men en betygar enstäds, och säger: Hvad är menniskan, att du tänker på honom; eller menniskones Son, att du söker honom?
Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az emberfia, hogy gondod van rá?
7 Du hafver en liten tid låtit honom öfvergifven vara af Änglarna; med äro och pris hafver du krönt honom, och satt honom öfver dina händers verk;
Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad és úrrá tetted kezeid munkáin,
8 All ting hafver du lagt under hans fötter. I det han nu all ting hafver honom underlagt, hafver han intet undantagit, det honom icke underlagdt är. Dock se vi icke ännu all ting vara honom underlagd.
mindent lábai alá vetettél. Ha ugyanis mindent alávetett neki, semmit sem hagyott alávetetlenül, de most még nem látjuk, hogy neki minden alávettetett.
9 Men Jesum, som en liten tid hafver öfvergifven varit af Änglarna, se vi, för dödsens lidandes skull, krönt vara med äro och pris; på det han af Guds nåd skulle smaka döden för alla.
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
10 Ty det höfde honom, för hvilkens skull all ting äro, och genom hvilken all ting äro, den der mång barn till härlighet fört hade, att han deras salighets höfdinga skulle, genom lidande, fullkommen göra.
Úgy illett ugyanis, hogy az, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, aki sok fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.
11 Efter den som helgar, och de som helgade varda, äro alle af enom; derföre skämmes han ock icke kalla dem bröder;
Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől származnak. Ezért nem szégyelli őket atyafiaknak hívni,
12 Sägandes: Jag vill förkunna ditt Namn minom brödrom, och midt i församlingen prisa dig;
amikor ezt mondja: „Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyházban mondok neked dicséretet.“
13 Och åter: Jag vill sätta min tröst till honom; och åter: Si, jag och barnen, som Gud mig gifvit hafver.
És ismét: „Én őbenne bízom.“És ismét: „Íme, itt vagyok én és a gyermekek, akiket Isten nekem adott.“
14 Efter barnen hafva kött och blod, är ock han dess delaktig vorden; på det han skulle genom döden nederlägga honom, som döden i våld hade, det är djefvulen;
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,
15 Och göra dem fri, som i allt sitt lefverne, genom dödsens räddhåga, måste trälar vara.
és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.
16 Ty han tager ingenstäds på sig Änglarna; utan Abrahams säd tager han på sig.
Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem Ábrahámnak leszármazottait karolja fel.
17 Derföre måste han i all stycke vara bröderna lik; på det han skulle vara barmhertig, och en trogen öfverste Prest för Gudi, att försona folkens synder.
Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő és hű főpap legyen az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
18 Ty deraf att han vardt pint och frestad, kan han hjelpa dem som frestas.
Mivel maga is kísértést szenvedett, segíthet azokon, akik megkísértetnek.

< Hebreerbrevet 2 >