2 Samuelsboken 22
1 Och David talade för Herranom denna visones ord, den tid då Herren hade hulpit honom ifrån alla hans fiendars hand, och ifrå Sauls hand;
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 Och sade: Herren är min klippa, och min borg, och min Frälsare.
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Gud är min tröst, på honom vill jag trösta; min sköld och mine helsos horn; mitt beskärm, och min tillflykt, min Frälsare, du som mig hjelper ifrån orätt.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Jag vill lofva och åkalla Herran, så blifver jag ifrå mina fiendar förlossad.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Ty dödsens förderf hade omhvärft mig; och Belials bäcker hade förskräckt mig.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 När jag bedröfvad är, vill jag åkalla Herran, och ropa till min Gud, så hörer han mina röst utaf sitt tempel; och mitt rop kommer för honom i hans öron.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Jorden bäfvade och skalf; himmelens grundvalar hafva sig rört, och gifvit sig, då han var vred.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Rök gick upp utaf hans näso, och förtärande eld utaf hans mun; så att det ljungade deraf.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Himmelen böjde han, och steg neder; och mörker var under hans fötter.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Och han steg på Cherub, och flög, och syntes på vädrens vingar.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Hans tjäll kringom honom var mörker, och svart tjockt moln.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Af skenet för honom brann det med ljungande.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Herren dundrade af himmelen; och den Högste lät utgå sitt dunder.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Han sköt sina pilar, och förströdde dem; han lät ljunga, och förskräckte dem.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Då såg man vattnet uppvälla; och jordenes grund vardt blottad genom Herrans straff, och genom hans näsos anda och blåst.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Han sände utaf höjdene, och hemtade mig, och drog mig utu stor vatten.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Han frälste mig ifrå mina starka fiendar; ifrå mina hatare, som mig för mägtige voro;
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 De mig öfverföllo i mine olyckos tid; och Herren är min tröst vorden.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Han hafver utfört mig på rymdena. Han tog mig ut; förty han hade lust till mig.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Herren gör väl vid mig efter mina rättfärdighet; han betalar mig efter mina händers renhet.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Ty jag håller Herrans vägar, och är icke ogudaktig vorden emot min Gud.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Förty alla hans rätter hafver jag för ögon; och hans bud kastar jag icke ifrå mig.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Men jag är utan vank för honom, och bevarar mig för synd.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Derföre vedergäller mig Herren efter min rättfärdighet; efter min renhet för hans ögon.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Med de heliga äst du helig; med de fromma äst du from.
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Med de rena äst du ren; och vid de afvoga ställer du dig afvog.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Ty du hjelper det elända folk; och med din ögon förnedrar du de höga.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Ty du, Herre, äst min lykta; Herren upplyser mitt mörker.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Förty med dig kan jag nederslå krigsfolk; och genom min Gud springa öfver muren.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Guds vägar äro utan brist; Herrans tal är genomluttradt; han är en sköld allom dem som hoppas till honom.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Ty hvilken är en Gud, utan Herren? Och hvilken är en tröst, utan vår Gud?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Gud styrker mig med kraft, och visar mig en väg utan brist.
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 Han gör mina fötter lika som hjortars; och sätter mig uppå mina höjder.
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Han lärer mina händer strida, och drifver mina armars kopparbåga.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Och du gifver mig dine helsos sköld; och när du förnedrar mig, gör du mig storan.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Du gör rum för mig till att gå, att mina fötter icke slinta.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Jag vill jaga efter mina fiendar, och förgöra dem; och vill icke omvända, tilldess jag gör en ända med dem.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Jag vill förgöra dem, och nederslå dem, och de skola icke stå mig emot; de måste falla under mina fötter.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Du kan omgjorda mig med kraft till strid; du kan kasta dem under mig, som sätta sig upp emot mig.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Du gifver mig mina fiendar på flyktena, att jag må förstöra dem som mig hata.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 De ropa, men der är ingen hjelpare; till Herran, men han svarar dem intet.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Jag skall sönderstöta dem såsom stoft på jordene; såsom träck uppå gatone skall jag göra dem till mull, och förströ dem.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Du hjelper mig ifrå det trätosamma folket; och bevarar mig till ett hufvud öfver Hedningarna. Det folk, som jag intet kände, skall tjena mig.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 De främmande barn försaka mig; men desse lyda mig med hörsam öron.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 De främmande barn äro försmäktade, och brytas i sina bojor.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Herren lefver, och lofvad vare min tröst; och varde upphöjd Gud, mine helsos tröst.
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Gud, som gifver mig hämnden, och kastar folk under mig;
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 Han förer mig ut ifrå mina fiendar, och ifrå dem, som sätta sig emot mig, upphöjer du mig; och ifrå vrångvisa män frälsar du mig.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Derföre vill jag tacka dig, Herre, ibland Hedningarna, och dino Namne lofsjunga;
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 Den der stor salighet bevisar sinom Konung; och gör väl med David sinom smorda, och med hans säd i evig tid.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
