Salmos 95

1 Ven, hagamos canciones al Señor; enviando voces alegres a la Roca de nuestra salvación.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Vamos delante de su rostro con alabanzas; y hacer melodía con canciones sagradas.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 Porque el Señor es un gran Dios y un gran Rey sobre todos los dioses.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 Los lugares profundos de la tierra están en su mano; y las cimas de las montañas son suyas.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 El mar es suyo, y él lo hizo; y la tierra seca fue formada por sus manos.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 Oh, ven, adoraremos, cayendo de rodillas ante el Señor nuestro Hacedor.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 Porque él es nuestro Dios; y nosotros somos las personas a quienes da de comer, y las ovejas de su rebaño. ¡Hoy, si solo escuchas su voz!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 No sean duros sus corazones, como en Meriba, como en el día de Masah en el desierto;

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 Cuando tus padres me pusieron a prueba y vieron mi poder y mis obras.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Por cuarenta años me enojé con esta generación, y dije: Son un pueblo cuyos corazones se apartaron de mí, porque no conocen mis caminos;

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Y juré en mi ira que no entraran en mi lugar de reposo.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.