Salmos 39

1 Dije: Daré atención a mis caminos, para que mi lengua no haga nada malo; Mantendré mi boca bajo control, mientras que el pecador está delante de mí.

A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

2 No hice ningún sonido, no dije palabra, ni siquiera de bien; pero se agravó mi dolor.

Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

3 Mi corazón ardía en mi pecho; mientras estaba sumido en mis pensamientos, el fuego estaba encendido; entonces dije con mi lengua,

hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

4 Señor, concédeme el conocimiento de mi fin y de la medida de mis días, para que pueda ver cuán débil soy.

Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

5 Has hecho que mis días no sean más que una medida de mano; y mis años no son nada en tus ojos; de verdad, cada hombre es solo un respiro. (Selah)

Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

6 En verdad, cada hombre es como una sombra; en vano se afana: hace una gran reserva de riqueza, y no tiene conocimiento de quién la obtendrá.

Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

7 Y ahora, Señor, ¿qué estoy esperando? mi esperanza está en ti.

Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

8 Hazme libre de todos mis pecados; no dejes que me avergüence el hombre necio.

Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

9 Estaba callado y mantuve la boca cerrada; porque tu hiciste.

Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

10 No permitas que tu mano sea dura conmigo; Estoy consumido por los golpes de tu mano.

Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

11 Reprendes y disciplinas él pecado del hombre, reduces a polvo lo más estimado por el; Verdaderamente, cada hombre no es más que un respiro. (Selah)

Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

12 Oye mi oración en tus oídos, oh Señor, y presta atención a mi clamor, responde a mi llanto; porque mi tiempo aquí es corto para ti, como un ave de paso y dentro de poco me iré, como todos mis padres.

Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

13 Deja de mirarme, para que yo sea consolado, antes que me vaya de aquí, y me convierta en nada.

Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.