Salmos 102

1 Escucha mi oración, oh Señor, y deja que mi clamor llegue a ti.

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

2 No se me oculte tu rostro en el día de mi angustia; escúchame y deja que mi clamor sea respondido rápidamente.

Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

3 Mis días se desperdician como humo, y mis huesos se queman como en un fuego.

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

4 Mi corazón está roto; se ha secado y muerto como la hierba, por lo que no pienso en la comida.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

5 Debido a la voz de mi dolor, mi carne se desperdicia hasta los huesos.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

6 Soy como un pájaro que vive solo en el desierto; como el pájaro nocturno en un desperdicio de arena.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

7 Mantengo la vigilancia como un pájaro solo en la parte superior de la casa.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

8 Mis enemigos dicen mal de mí todo el día; aquellos que son violentos contra mí hacen uso de mi nombre como una maldición.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

9 Tengo polvo para el pan y mi bebida se ha mezclado con llanto.

Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

10 Por tu pasión y tu ira, porque yo fui enaltecido y humillado.

A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

11 Mis días son como una sombra que se extiende; Estoy seco como la hierba.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

12 Pero tú, oh Señor, eres eterno; y tu nombre nunca llegará a su fin.

De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

13 De nuevo te levantarás y tendrás piedad de Sión; porque ha llegado el momento de que ella sea consolada.

Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

14 Porque tus siervos se complacen en sus piedras, sienten dolor por sus ruinas.

Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

15 Entonces las naciones darán honor al nombre del Señor, y todos los reyes de la tierra temerán a su gloria.

És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

16 Cuando el Señor haya levantado los muros de Sión, y sea visto en su gloria;

Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

17 Cuando ha oído la oración de los pobres, y no ha puesto su solicitud de lado.

Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

18 Esto se pondrá por escrito para la generación venidera, y las personas del futuro alabarán al Señor.

Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

19 Porque desde su lugar santo el Señor lo ha visto, desde lo alto del cielo mira desde lo alto la tierra;

Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

20 Al oír el clamor del prisionero, liberando a aquellos por quienes se ordena la muerte;

Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

21 Para que se proclame el nombre del Señor en Sión, y su alabanza en Jerusalén;

Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

22 Cuando se junten los pueblos, y los reinos, para adorar al Señor.

Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

23 Él retiró de mí mi fortaleza en el camino; él ha acortado mis días.

Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

24 Diré: Dios mío, no me lleves antes de mi tiempo; tus años pasan por todas las generaciones.

Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

25 En el pasado pusiste la tierra sobre su base, y los cielos son obra de tus manos.

Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

26 Ellos llegarán a su fin, pero tú seguirás adelante; todos ellos envejecerán como un abrigo, y como una túnica serán cambiados:

Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

27 Pero tú eres el inmutable, y tus años no tendrán fin.

De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

28 Los hijos de tus siervos tendrán un lugar seguro para descansar, y su descendencia estará siempre delante de ti.

A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.