Salmos 102
1 Escucha mi oración, oh Señor, y deja que mi clamor llegue a ti.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 No se me oculte tu rostro en el día de mi angustia; escúchame y deja que mi clamor sea respondido rápidamente.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Mis días se desperdician como humo, y mis huesos se queman como en un fuego.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Mi corazón está roto; se ha secado y muerto como la hierba, por lo que no pienso en la comida.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 Debido a la voz de mi dolor, mi carne se desperdicia hasta los huesos.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Soy como un pájaro que vive solo en el desierto; como el pájaro nocturno en un desperdicio de arena.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 Mantengo la vigilancia como un pájaro solo en la parte superior de la casa.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Mis enemigos dicen mal de mí todo el día; aquellos que son violentos contra mí hacen uso de mi nombre como una maldición.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Tengo polvo para el pan y mi bebida se ha mezclado con llanto.
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 Por tu pasión y tu ira, porque yo fui enaltecido y humillado.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Mis días son como una sombra que se extiende; Estoy seco como la hierba.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Pero tú, oh Señor, eres eterno; y tu nombre nunca llegará a su fin.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 De nuevo te levantarás y tendrás piedad de Sión; porque ha llegado el momento de que ella sea consolada.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Porque tus siervos se complacen en sus piedras, sienten dolor por sus ruinas.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Entonces las naciones darán honor al nombre del Señor, y todos los reyes de la tierra temerán a su gloria.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Cuando el Señor haya levantado los muros de Sión, y sea visto en su gloria;
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Cuando ha oído la oración de los pobres, y no ha puesto su solicitud de lado.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Esto se pondrá por escrito para la generación venidera, y las personas del futuro alabarán al Señor.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Porque desde su lugar santo el Señor lo ha visto, desde lo alto del cielo mira desde lo alto la tierra;
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Al oír el clamor del prisionero, liberando a aquellos por quienes se ordena la muerte;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 Para que se proclame el nombre del Señor en Sión, y su alabanza en Jerusalén;
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 Cuando se junten los pueblos, y los reinos, para adorar al Señor.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Él retiró de mí mi fortaleza en el camino; él ha acortado mis días.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Diré: Dios mío, no me lleves antes de mi tiempo; tus años pasan por todas las generaciones.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 En el pasado pusiste la tierra sobre su base, y los cielos son obra de tus manos.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Ellos llegarán a su fin, pero tú seguirás adelante; todos ellos envejecerán como un abrigo, y como una túnica serán cambiados:
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Pero tú eres el inmutable, y tus años no tendrán fin.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Los hijos de tus siervos tendrán un lugar seguro para descansar, y su descendencia estará siempre delante de ti.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
