Job 6
1 Y Job respondió y dijo:
Jób pedig felele, és monda:
2 ¡Si solo pudiera medirse mi pena, y ponerla en la balanza contra mi problema!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Porque entonces su peso sería más que la arena de los mares, debido a esto mis palabras han sido cortadas.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Porque las flechas del Todopoderoso están dentro de mí, y su veneno bebe mi espíritu, su ejército de temores se pone en orden contra mí.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 ¿El asno de los campos emite su voz cuando tiene pasto? ¿O el buey hace sonidos sobre su comida?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 ¿Tomará un hombre comida que no tenga sabor sin sal? ¿O hay algún sabor en la clara del huevo?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Mi alma no desea tales cosas, son como enfermedades en mi comida.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 ¡Si tan solo pudiera tener una respuesta a mi oración, y Dios me diera mi deseo!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Si solo él se complaciera en terminar conmigo; ¡Y soltaría su mano para destruirme!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Por lo tanto, todavía tendría consuelo y gozaría con los dolores de la muerte, porque siempre he respetado las palabras del Dios Santo.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 ¿Tengo fuerzas para seguir esperando o tengo algún fin para estar esperando?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 ¿Es mi fortaleza la fuerza de las piedras, o es mi carne de bronce?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 No tengo ayuda en mí mismo, y la sabiduría se me ha ido por completo.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 El que tiene el corazón cerrado contra su amigo que sufre, ha renunciado al temor del Todopoderoso.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mis amigos han sido desleales como un arroyo, como arroyos en los valles que llegan a su fin.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Que son oscuros por el hielo y la nieve que cae en ellos;
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Bajo el ardiente sol se secan, y no llegan a nada debido al calor.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Las caravanas de camellos se desvían de su camino; van al vacío y son destruidos.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Las caravanas de camellos de Tema los buscaron y de Saba, los esperaban.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Ellos vinieron, fueron avergonzados por su esperanza; y confundida su esperanza.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Así son ustedes ahora; Ven mi triste condición y tienen miedo.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 ¿Dije, dame algo? o ¿Hacer un pago para mí de su riqueza?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 ¿O me sacas del poder de mi enemigo? o ¿Dar dinero para que me rescaten del poder de los malvados?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Dame la enseñanza y estaré callado; Y hazme ver mi error.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 ¡Qué agradables son las palabras rectas! ¿Pero qué prueba hay en tus argumentos?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Mis palabras pueden parecer malas, pero las palabras de quien no tiene esperanza son para el viento.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 En verdad, ustedes echarían suerte sobre un huérfano, y capaz de vender a su propio amigo.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Ahora pues, vuelvan sus ojos hacia mí, porque de verdad no diré lo que es falso en mi rostro.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Deja que tu mente sea cambiada, y no tengas una mala opinión de mí; Sí, cambia, porque mi justicia todavía está en mí.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 ¿Hay mal en mi lengua? ¿No puede mi paladar discernir destrucción?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
