Job 4

1 Respondió Elifaz el temanita y dijo:

És felele a témáni Elifáz, és monda:

2 Si alguien tratará de hablarte una palabra, ¿será molestia para ti? pero ¿quién es capaz de evitar decir lo que está en su mente?

Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

3 En verdad, has ayudado a los demás y has fortalecido las manos débiles;

Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;

4 El que estaba cerca de caer ha sido animado por tus palabras, y has dado fuerza al que está por caer.

A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

5 Pero ahora ha venido sobre ti y es un cansancio para ti; Te conmueve y tu mente está turbada.

Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

6 ¿No es tu temor de Dios tu apoyo y tu forma de vida recta tu esperanza?

Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?

7 ¿Alguna vez has visto la destrucción llegar a un hombre recto? ¿O cuándo fueron destruidos los temerosos de Dios?

Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8 Lo que he visto es que aquellos que han sembrado los problemas, y el mal plantado, obtienen lo mismo para sí mismos.

A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9 Por el aliento de Dios la destrucción los toma, y por el viento de su ira son destruidos.

Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

10 Aunque el ruido del león y el sonido de su voz pueden ser ruidosos, los dientes de los leones jóvenes son quebrantados.

Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11 El viejo león llega a su fin por necesidad de comida, y los cachorros de la leona van deambulando en todas direcciones.

Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Una palabra me fue dada en secreto, y el sonido de ella llegó a mis oídos,

Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13 Tuve una pesadilla cuando el sueño profundo llega a los hombres,

Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14 El temor se apoderó de mí, y mis huesos estaban llenos de problemas;

Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15 Y una respiración se movía sobre mi cara; el cabello de mi carne se endureció.

Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

16 Algo estaba presente ante mí, pero no pude verlo claramente; había una forma ante mis ojos: una voz tranquila llegó a mis oídos, diciendo:

Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

17 ¿Puede el hombre ser recto ante Dios? ¿O un hombre sea limpio ante su Hacedor?

Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

18 En verdad, no pone fe en sus siervos celestiales, y ve error en sus ángeles;

Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

19 ¡Cuánto más los que viven en casas de barro, cuyas bases están en el polvo! Serán destruidos por la polilla;

Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20 Entre la mañana y la tarde están completamente destruidos; Llegan a su fin para siempre, y nadie toma nota.

Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21 Si se les tira la cuerda de la tienda, ¿acaso no llegan a su fin y sin sabiduría?

Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?