< Job 32 >
1 Así que estos tres hombres no dieron más respuestas a Job, porque él parecía tener razón.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Y Eliu, el hijo de Baraquel el Buzita, de la familia de Ram, estaba enojado, ardiendo de ira contra Job, porque se parecía a sí mismo más justo que Dios;
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 Y estaba enojado con sus tres amigos, porque no habían podido darle una respuesta, y no habían dejado claro el pecado de Job.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Ahora Eliú había guardado silencio mientras Job estaba hablando, porque eran más viejos que él;
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 Y cuando Eliu vio que no había respuesta en la boca de los tres hombres, se enojó mucho.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 Y Eliú, el hijo de Baraquel el Buzita, respondió y dijo: Soy joven, y tú eres muy viejo, así que tenía miedo, y evité poner mi conocimiento delante de ti.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 Me dije a mí mismo: que los días hablarán y que muestren su sabiduría los muchos en años.
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Pero en verdad es el espíritu del Todopoderoso en el hombre, lo que les da conocimiento.
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 No son los viejos los que son sabios, y los que están llenos de años no tienen el conocimiento de lo que es correcto.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Por eso digo: “Escúchame, y expondré mi conocimiento”.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Esperaba tus palabras, escuchaba tus sabios dichos; mientras estabas buscando qué decir,
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Estaba tomando nota; y verdaderamente ninguno de ustedes pudo aclarar el error de Job, o dar una respuesta a sus palabras.
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Cuida de no decir: Hemos encontrado la sabiduría; Dios puede vencerlo, pero no el hombre.
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 No propondré palabras como éstas, ni haré uso de tus palabras para responderle.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 El miedo los ha vencido, no tienen más respuestas que dar; Han llegado a su fin.
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 ¿Y voy a seguir esperando mientras no tienen nada que decir? ¿Mientras se callan y no dan más respuestas?
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 Daré mi respuesta; Voy a presentar mis conocimientos.
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 Porque estoy lleno de palabras, el espíritu dentro de mi me constriñe.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 Mi estómago es como el vino que no puede salir; Como las pieles llenas de vino nuevo, casi se rompe.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 Déjame decir lo que tengo en mente, para que pueda consolarme; Déjame contestar con la boca abierta.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 No permitas que respete a ningún hombre, o que le dé nombres de honor a ningún ser vivo.
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 Porque no puedo dar nombres de honor a ningún hombre; y si lo hiciera, mi Creador me llevaría rápidamente.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.