Job 14
1 En cuanto al hombre, hijo de mujer, sus días son cortos y llenos de problemas.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 Sale como una flor, y es cortado; sale volando como una sombra, y nunca más se ve.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 ¿Es en uno como este que tus ojos están fijos, con el propósito de juzgarlo?
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Quién podrá sacar algo limpio de un impuro! Nadie!
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Si sus días están ordenados, y tienes conocimiento del número de sus meses, habiéndole dado un límite fijo más allá del cual no puede ir;
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Deja que tus ojos se aparten de él, y quita tu mano de él, para que pueda tener placer al final de su día, como un sirviente que trabaja para el pago.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 Porque hay esperanza de un árbol; si se corta, volverá a retoñar, y sus ramas no llegarán a su fin.
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 Aunque su raíz puede ser vieja en la tierra, y su extremo cortado puede estar muerto en el polvo;
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 Aun así, con el olor del agua, hará brotes y pondrá ramas como una planta joven.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 Pero el hombre llega a su muerte y se va: abandona su espíritu, ¿y dónde está?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 Las aguas salen de un estanque, y un río se convierte en desecho y seco;
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 Entonces el hombre baja al sepulcro y no vuelve: hasta que los cielos se acaban, no estarán despiertos ni saldrán de su sueño.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 ¡Si solo me mantuvieras a salvo en el sepulcro, poniéndome en un lugar secreto hasta que tu ira haya pasado, dándome un tiempo fijo para que pueda volver a tu memoria otra vez! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 Si la muerte se lleva a un hombre, ¿volverá a la vida? Todos los días de mi problema estaría esperando, hasta que llegara el momento de mi cambio.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Al sonido de tu voz daría una respuesta, eres aficionado a la obra de tus manos.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 Porque ahora mis pasos están numerados por ti, y mi pecado no es pasado por alto.
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 Mi maldad está sellada en una bolsa, y cosida mi iniquidad.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 Pero verdaderamente una montaña que cae se convierte en polvo, y una roca se mueve de su lugar;
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 Las piedras son desgastadas por la fuerza de las aguas; el polvo de la tierra es arrastrado por su desbordamiento, y así pones fin a la esperanza del hombre.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Prevaleces sobre el siempre, y él se va; Su rostro se cambia en la muerte, y lo envías lejos.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 Sus hijos reciben honra, y él no tiene conocimiento de ello; son humillados, pero él no es consciente de ello.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 Ciertamente su carne sobre él tiene dolor, y su alma está lamentándose.
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
