Job 10
1 Mi alma está cansada de la vida; Dejaré que mis tristes pensamientos se liberen en palabras; Mi alma hará un clamor amargo.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 Diré a Dios: No me deseches como a un pecador; Dejame claro lo que tienes contra mi.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 ¿Qué beneficio tiene para ti oprimir, renunciar a la obra de tus manos, y resplandecer en él consejo de los impíos?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 ¿Tienes ojos de carne, o ves lo que el hombre ve?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 ¿Son tus días como los días del hombre, o tus años como los de él?
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 Para que tomes nota de mi pecado, buscando mis faltas,
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Aunque veas que no soy malvado; ¿Y no hay nadie que pueda salvarme de tus manos?
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Tus manos me hicieron, y fui formado por ti, pero luego, cambiando tu propósito, me entregaste a la destrucción.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Oh, ten en cuenta que me hiciste de la tierra; ¿Y me enviarás de nuevo al polvo?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 ¿No fui drenado como la leche, endureciendo como el queso?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Por ti estaba vestido con piel y carne, y unido con huesos y músculos.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Me has dado favor, y tu gracia ha estado conmigo, y tu cuidado ha mantenido a salvo mi espíritu.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Pero guardaste estas cosas en el secreto de tu corazón; Estoy seguro de que esto estaba en tus pensamientos:
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 Que si me equivocaba, tomarías nota de ello y no me limpiarias del pecado:
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 Que si yo fuera malvado, la maldición vendría sobre mí; y si fuera justo, no levantaría mi cabeza, estoy hastiado de deshonra y aflicción.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 Y que si hubiera motivo de orgullo, me seguirías como a un león; Y de nuevo muestras tus maravillas contra mí.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Enviarias nuevos testigos contra mí, aumentando tu ira contra mí, y enviando nuevos ejércitos.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 ¿Por qué entonces me hiciste salir del cuerpo de mi madre? Hubiera sido mejor para mí haber tomado mi último aliento y nadie me hubiera visto.
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 Y para mí hubiera sido mejor no haber nacido; haber sido sacado del cuerpo de mi madre directamente a mi sepulcro.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 ¿No son los días de mi vida cortos en número? Deja que tus ojos se aparten de mí, para que pueda tener un poco de alegría,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 Antes de ir al lugar desde donde no regresaré, a la tierra donde todo es oscuro y negro.
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 Una tierra de espeso oscuro, sin orden, donde la luz misma es oscura.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
