Salmos 78

1 Masquil de Asaf. Escucha, pueblo mío, mi ley; inclinad vuestro oído a las palabras de mi boca.

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

2 Abriré mi boca en parábola; hablaré enigmas del tiempo antiguo.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.

3 Las cuales hemos oído y entendido; que nuestros padres nos las contaron.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

4 No las encubriremos a sus hijos, contando a la generación venidera las alabanzas del SEÑOR, y su fortaleza, y sus maravillas que hizo.

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

5 El estableció testimonio en Jacob, y puso ley en Israel; las cuales mandó a nuestros padres que las notificasen a sus hijos;

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

6 para que lo sepa la generación venidera, y los hijos que nacerán; y los que se levantarán, lo cuenten a sus hijos

Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

7 con el fin de poner su confianza en Dios, y no olvidar de las obras de Dios, y guardar sus mandamientos:

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

8 Y no ser como sus padres, generación contumaz y rebelde; generación que no compuso su corazón, ni su espíritu fue fiel con Dios.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

9 Los hijos de Efraín armados, flecheros, volvieron las espaldas el día de la batalla.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

10 No guardaron el pacto de Dios, ni quisieron andar en su ley;

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;

11 antes se olvidaron de sus obras, y de sus maravillas que les había mostrado.

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

12 Delante de sus padres hizo maravillas en la tierra de Egipto, en el campo de Zoán.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

13 Rompió el mar, y los hizo pasar; e hizo estar las aguas como en un montón.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

14 Y los llevó con nube de día, y toda la noche con resplandor de fuego.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

15 Hendió las peñas en el desierto; y les dio a beber de abismos grandes;

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

16 y sacó de la peña corrientes, e hizo descender aguas como ríos.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

17 Pero aun tornaron a pecar contra él, enojando al Altísimo en la soledad.

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

18 Y tentaron a Dios en su corazón, pidiendo comida al gusto de su alma.

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.

19 Y hablaron contra Dios, diciendo: ¿Podrá Dios ponernos mesa en el desierto?

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

20 He aquí ha herido la peña, y corrieron aguas, y arroyos salieron ondeando: ¿Podrá también dar pan? ¿Aparejará carne a su pueblo?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

21 Por tanto oyó el SEÑOR, y se enojó; se encendió el fuego contra Jacob, y el furor subió también contra Israel;

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

22 por cuanto no habían creído a Dios, ni habían confiado de su salud.

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

23 Y mandó a las nubes de arriba, y abrió las puertas de los cielos,

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

24 e hizo llover sobre ellos maná para comer, y les dio trigo de los cielos.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

25 Pan de fuertes comió el hombre; les envió comida en abundancia.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

26 Movió el solano en el cielo, y trajo con su fortaleza el austro,

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

27 e hizo llover sobre ellos carne como polvo, y aves de alas como arena del mar.

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

28 Y las hizo caer en medio de su campamento, alrededor de sus tiendas.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

29 Y comieron, y se llenaron bien; les cumplió pues su deseo.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

30 No habían quitado de sí su deseo, aun estaba su vianda en su boca,

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

31 cuando vino sobre ellos el furor de Dios, y mató los más robustos de ellos, y derribó los escogidos de Israel.

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

32 Con todo esto pecaron aún, y no dieron crédito a sus maravillas.

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

33 Consumió por tanto sus días en vanidad, y sus años en tribulación.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34 Si los mataba, entonces le buscaban; y se convertían, y buscaban a Dios de mañana.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

35 Y se acordaban que Dios era su refugio, y el Dios Alto su redentor.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;

36 Mas le lisonjeaban con su boca, y con su lengua le mentían,

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

37 pues sus corazones no eran rectos con él, ni estuvieron firmes en su pacto.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;

38 Pero él, misericordioso, perdonaba la maldad, y no los destruyó; y abundó su misericordia para apartar su ira, y no despertó toda su ira.

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

39 Y se acordó que eran carne; soplo que va y no vuelve.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.

40 ¡Cuántas veces lo ensañaron en el desierto, lo enojaron en la soledad!

Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?!

41 Y volvían, y tentaban a Dios, y ponían límite al Santo de Israel.

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

42 No se acordaron de su mano, del día que los redimió de angustia;

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;

43 cuando puso en Egipto sus señales, y sus maravillas en el campo de Zoán;

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

44 y volvió sus ríos en sangre, y sus corrientes para que no bebiesen.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

45 Envió entre ellos enjambres de moscas que los comían, y ranas que los destruyeron.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.

46 Dio también al pulgón sus frutos, y sus trabajos a la langosta.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

47 Sus viñas destruyó con granizo, y sus higuerales con piedra;

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

48 y entregó al pedrisco sus bestias, y al fuego sus ganados.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

49 Envió sobre ellos el furor de su saña; ira, enojo, angustia, y ángeles malos.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

50 Dispuso el camino a su furor; no eximió el alma de ellos de la muerte, sino que entregó su vida a la mortandad.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

51 E hirió a todo primogénito en Egipto, las primicias de las fuerzas en las tiendas de Cam.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.

52 Hizo salir a su pueblo como ovejas, y los llevó por el desierto, como un rebaño.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.

53 Y los pastoreó con seguridad, que no tuvieron miedo; y el mar cubrió a sus enemigos.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

54 Los metió después en los términos de su santidad, en este monte que ganó su mano derecha.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.

55 Y echó los gentiles de delante de ellos, y les repartió una herencia con cuerdas; e hizo habitar en sus moradas a las tribus de Israel.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

56 Mas tentaron y enojaron al Dios Altísimo, y no guardaron sus testimonios;

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;

57 sino que se volvieron, y se rebelaron como sus padres; se volvieron como arco engañoso.

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

58 Y le enojaron con sus lugares altos, y le provocaron a celo con sus esculturas.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

59 Lo oyó Dios, y se enojó, y en gran manera aborreció a Israel.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

60 Por esta causa dejó el tabernáculo de Silo, la tienda en que habitó entre los hombres;

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

61 y dio en cautividad su fortaleza, y su gloria en mano del enemigo.

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

62 Entregó también su pueblo a cuchillo, y se airó contra su heredad.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

63 El fuego devoró sus jóvenes, y sus vírgenes no fueron loadas en cantos nupciales.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

64 Sus sacerdotes cayeron a cuchillo, y sus viudas no se lamentaron.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

65 Entonces despertó el Señor a la manera del que ha dormido, como un valiente que grita a causa del vino:

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

66 e hirió a sus enemigos en las partes posteriores; les dio perpetua afrenta.

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

67 Y aborreció la tienda de José, y no escogió la tribu de Efraín.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

68 Sino que escogió la tribu de Judá, el monte de Sion, al cual amó.

Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

69 Y edificó su santuario a manera de eminencia, como la tierra que cimentó para siempre.

És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált.

70 Y eligió a David su siervo, y lo tomó de las majadas de las ovejas;

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

71 de tras las paridas lo trajo, para que apacentase a Jacob su pueblo, y a Israel su heredad.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.

72 Y los apacentó con entereza de su corazón; y los pastoreó con la pericia de sus manos.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.