Salmos 50
1 Salmo a Asaf. El Dios de dioses, el SEÑOR, ha hablado, y convocado la tierra desde el nacimiento del sol hasta donde se pone.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 De Sion, perfección de hermosura, Dios ha resplandecido.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Vendrá nuestro Dios, y no callará; fuego consumirá delante de su presencia, y en derredor suyo habrá tempestad grande.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 Convocará a los cielos de arriba, y a la tierra, para juzgar a su pueblo.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 Juntadme mis misericordiosos; los que pactaron mi pacto sobre sacrificio.
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 Y denunciarán los cielos su justicia; porque Dios mismo es el juez. (Selah)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 Oye, pueblo mío, y hablaré; escucha, Israel, y testificaré contra ti: Yo soy el Dios, el Dios tuyo.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 No te reprenderé sobre tus sacrificios, que tus holocaustos delante de mí están siempre.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 No tomaré de tu casa becerros, ni machos cabríos de tus apriscos.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 Porque mía es toda bestia del monte; millares de animales en los montes.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 Conozco todas las aves de los montes, y las fieras del campo están conmigo.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 Si yo tuviese hambre, no te lo diría a ti; porque mío es el mundo y su plenitud.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 ¿Tengo de comer yo carne de toros, o de beber sangre de machos cabríos?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Sacrifica a Dios alabanza, y paga tus promesas al Altísimo.
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 Y llámame en el día de la angustia; te libraré, y tú me honrarás.
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 Pero al malo dijo Dios: ¿Qué parte tienes tú de declarar mis leyes, y que tomes mi pacto en tu boca?
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 ¡Aborreciendo tú el castigo, y echando detrás de ti mis palabras!
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 Si veías al ladrón, tú corrías con él; y con los adúlteros era tu parte.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Tu boca metías en mal, y tu lengua componía engaño.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Tomabas asiento, y hablabas contra tu hermano; contra el hijo de tu madre ponías infamia.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 Estas cosas hiciste, y yo he callado; pensabas por eso que de cierto sería yo como tú; yo te argüiré, y las pondré delante de tus ojos.
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Entended ahora esto, los que os olvidáis de Dios; no sea que os arrebate, y no haya quién os libre.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 El que sacrifica alabanza me honrará; y al que ordenare su camino, le enseñaré la salud de Dios.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
