Salmos 35
1 De David. Disputa, oh SEÑOR, con los que contra mí contienden; pelea con los que me combaten.
Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
2 Echa mano al escudo y al pavés, y levántate en mi ayuda.
Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Saca la lanza, cierra contra mis perseguidores; di a mi alma: Yo soy tu salud.
Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Sean avergonzados y confundidos los que buscan mi alma; vuelvan atrás, y sean avergonzados los que mi mal piensan.
Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5 Sean como el tamo delante del viento; y el ángel del SEÑOR los acose.
Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
6 Sea su camino oscuridad y resbaladeros; y el ángel del SEÑOR el que los persiga.
Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 Porque sin causa escondieron para mí el hoyo de su red; sin causa hicieron hoyo para mi alma.
Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Véngale el quebrantamiento sin que lo sepa, y su red que escondió lo prenda; con quebrantamiento caiga en ella.
Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 Y gócese mi alma en el SEÑOR; y alégrese en su salud.
Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Todos mis huesos dirán: SEÑOR, ¿quién como tú, que libras al pobre del más fuerte que él, y al pobre y menesteroso del que le despoja?
Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Se levantaron testigos falsos; me demandaron lo que no sabía;
Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
12 me devolvieron mal por bien, hasta volver solo a mi alma.
Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13 Mas yo, cuando ellos enfermaron, me vestí de cilicio; afligí con ayuno mi alma, y mi oración se revolvía en mi seno.
Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14 Como por mi compañero, como por mi hermano andaba; como el que trae luto por madre, enlutado me humillaba.
Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 Pero ellos se alegraron en mi cojera, y se juntaron; se juntaron contra mí los verdugos, y yo no lo entendía; me despedazaban, y no cesaban;
Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 con los lisonjeros escarnecedores truhanes, crujiendo sobre mí sus dientes.
Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Señor, ¿hasta cuándo verás esto? Res-taura mi alma de sus quebrantamientos, mi vida de los leones.
Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 Te confesaré en grande congregación; te alabaré entre numeroso pueblo.
Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 No se alegren de mí mis enemigos sin por qué; ni los que me aborrecen sin causa guiñen el ojo.
Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 Porque no hablan paz; y contra los mansos de la tierra piensan palabras engañosas.
Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Y ensancharon sobre mí su boca; dijeron: ¡Ea, ea, nuestros ojos lo han visto!
Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Tú lo has visto, oh SEÑOR; no calles: Señor, de mí no te alejes.
Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Recuerda y despierta para mi juicio, para mi causa, Dios mío y Señor mío.
Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Júzgame conforme a tu justicia, SEÑOR Dios mío; y no se alegren de mí.
Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 No digan en su corazón: ¡Ea, nuestro deseo es cumplido! No digan: ¡Lo hemos devorado!
Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Sean avergonzados y confundidos a una los que de mi mal se alegran; vístanse de vergüenza y de confusión los que se engrandecen contra mí.
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27 Canten y alégrense los que están a favor de mi justa causa, y digan siempre: Sea ensalzado el SEÑOR, que ama la paz de su siervo.
Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
28 Y mi lengua hablará de tu justicia; todo el día de tu loor.
Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
