Salmos 2

1 ¿Por qué se amotinan los gentiles, y los pueblos piensan vanidad?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Estarán los reyes de la tierra, y príncipes consultarán unidos contra el SEÑOR, y contra su ungido, diciendo:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 Rompamos sus coyundas, y echemos de nosotros sus cuerdas.

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 El que mora en los cielos se reirá; El Señor se burlará de ellos.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Entonces hablará a ellos con su furor, y con su ira los conturbará.

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 Y yo envestí mi rey sobre Sion, el monte de mi santidad.

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Yo recitaré el decreto. El SEÑOR me ha dicho: Mi hijo eres tú; yo te engendré hoy.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Pídeme, y te daré por heredad los gentiles, y por posesión tuya los términos de la tierra.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Los quebrantarás con vara de hierro; como vaso de alfarero los desmenuzarás.

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Y ahora, reyes, entended; admitid castigo, jueces de la tierra.

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Servid al SEÑOR con temor; y alegraos con temblor.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Besad al Hijo, para que no se enoje, y perezcáis en el camino, cuando se encendiere de aquí a poco su furor. Bienaventurados todos los que en él confían.

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!