< Salmos 137 >

1 Junto a los ríos de Babilonia, allí nos sentábamos, y aun llorábamos, acordándonos de Sion.
Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról.
2 Sobre los sauces que están en medio de ella colgamos nuestras arpas;
A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat.
3 cuando nos pedían allí, los que nos cautivaron, las palabras de la canción, (colgadas nuestras arpas de alegría) diciendo: Cantadnos de las canciones de Sion.
Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből!
4 ¿Cómo cantaremos canción del SEÑOR en tierra de extraños?
Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön?
5 Si me olvidare de ti, oh Jerusalén, mi diestra sea olvidada.
Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!
6 Mi lengua se pegue a mi paladar, si de ti no me acordare; si no ensalzare a Jerusalén como preferente asunto de mi alegría.
Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére!
7 Acuérdate, oh SEÑOR, de los hijos de Edom en el día de Jerusalén; quienes decían: Arrasadla, arrasadla hasta los cimientos.
Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne!
8 Hija de Babilonia destruida, dichoso el que te diere tu pago, que nos pagaste a nosotros.
Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk!
9 Dichoso el que tomará y estrellará tus niños a las piedras.
Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!

< Salmos 137 >