Lamentaciones 5
1 Acuérdate, oh SEÑOR, de lo que nos ha sucedido. Ve y mira nuestro oprobio.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Nuestra heredad se ha vuelto a extraños, nuestras casas a forasteros.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Huérfanos somos sin padre; nuestras madres son como viudas.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Nuestra agua bebemos por dinero; nuestra leña por precio compramos.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Persecución padecemos sobre nuestra cerviz; nos cansamos, y no hay para nosotros reposo.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Al egipcio y al asirio dimos la mano, para saciarnos de pan.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Nuestros padres pecaron, y son muertos; y nosotros llevamos sus castigos.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Siervos se enseñorearon de nosotros; no hubo quien nos librase de su mano.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Con peligro de nuestras vidas traíamos nuestro pan delante del cuchillo del desierto.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Nuestra piel se ennegreció como un horno a causa del ardor del hambre.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Violaron a las mujeres en Sion, a las vírgenes en las ciudades de Judá.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 A los príncipes colgaron con su mano; no respetaron el rostro de los ancianos.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Llevaron los jóvenes a moler, y los niños desfallecieron en la leña.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Los ancianos cesaron de la puerta, los jóvenes de sus canciones.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Cesó el gozo de nuestro corazón; nuestro corro se tornó en luto.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Cayó la corona de nuestra cabeza. ¡Ay ahora de nosotros! Porque pecamos.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Por esto fue entristecido nuestro corazón, por esto se entenebrecieron nuestro ojos,
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Por el Monte de Sion que está asolado; zorras andan en él.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Mas tú, SEÑOR, permanecerás para siempre; tu trono de generación en generación.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 ¿Por qué te olvidarás para siempre de nosotros, y nos dejarás por largos días?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Vuélvenos, oh SEÑOR, a ti, y nos volveremos; renueva nuestros días como al principio.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Porque repeliendo nos has desechado; te has airado contra nosotros en gran manera.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
