< Job 41 >

1 ¿Sacarás tú al leviatán con el anzuelo, o con la cuerda que le echares en su lengua?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 ¿Pondrás tú garfio en sus narices, y horadarás con espinas su quijada?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 ¿Por ventura multiplicará él ruegos para contigo? ¿Te hablará él lisonjas?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 ¿Por ventura hará concierto contigo para que lo tomes por siervo perpetuo?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 ¿Jugarás por ventura con él como con pájaro, y lo atarás para tus niñas?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 ¿Por ventura harán banquete por causa de los compañeros? ¿Lo partirán entre los mercaderes?
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 ¿Cortarás tú con cuchillo su cuero, o con asta de pescadores su cabeza?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Pon tu mano sobre él; te acordarás de la batalla, y nunca más tornarás.
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 He aquí que tu esperanza acerca de él será burlada; porque aun a su sola vista se desmayarán.
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 Nadie hay tan osado que lo despierte; ¿quién pues podrá estar delante de mí?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 ¿Quién me ha anticipado, para que yo restituya? Todo lo que hay debajo del cielo es mío.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 Yo no callaré sus miembros, ni lo de sus fuerzas y la gracia de su disposición.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 ¿Quién descubrirá la delantera de su vestidura? ¿Quién se llegará a él con freno doble?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 ¿Quién abrirá las puertas de su rostro? Los órdenes de sus dientes espantan.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 La gloria de su vestido son escudos fuertes, cerrados entre sí estrechamente.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 El uno se junta con el otro, que viento no entra entre ellos.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 Pegado está el uno con el otro, están trabados entre sí, que no se pueden apartar.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 Con sus estornudos encienden lumbre, y sus ojos son como los párpados del alba.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 De su boca salen hachas de fuego, centellas de fuego proceden.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 De sus narices sale humo como de una olla o caldero que hierve.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 Su aliento enciende los carbones, y de su boca sale llama.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 En su cerviz mora la fortaleza, y delante de él es deshecho el trabajo.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 Las partes de su carne están pegadas entre sí; está firme su carne en él, y no se mueve.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 Su corazón es firme como una piedra, y fuerte como la muela de abajo.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 De su grandeza tienen temor los fuertes, y de sus desmayos se purgan.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 Cuando alguno lo alcanzare, ni espada, ni lanza, ni dardo, ni coselete durará contra él.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 El hierro estima por pajas, y el acero por leño podrido.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 Saeta no le hace huir; las piedras de honda se le tornan aristas.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Tiene toda arma por hojarascas, y del blandir de la pica se burla.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Por debajo tiene agudas conchas; imprime su agudez en el suelo.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 Hace hervir como una olla el mar profundo, y lo vuelve como una olla de ungüento.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 En pos de sí hace resplandecer la senda, que parece que el mar es cano.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 No hay sobre la tierra su semejante, hecho para nada temer.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 Menosprecia toda cosa alta; es rey sobre todos los soberbios.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.

< Job 41 >