Job 37
1 A esto también se espanta mi corazón, y salta de su lugar.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Oíd atentamente su voz terrible, y la palabra que sale de su boca.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Debajo de todos los cielos lo enderezará, y su luz se extenderá hasta los fines de la tierra.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 Tras de él bramará el sonido, tronará su valiente voz, y aunque sea oída su voz, no los detiene.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 Tronará Dios maravillosamente con su voz; él hace grandes cosas, y nosotros no lo entendemos.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 Porque a la nieve dice: Sé en la tierra; lluvia tras lluvia, y lluvia tras lluvia en su fortaleza.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 Con la vehemencia de la lluvia encierra a todo hombre; para que todos los hombres conozcan su voz.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 La bestia se entrará en su escondrijo, y habitará en sus moradas.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 Del mediodía viene el torbellino, y de los vientos del norte el frío.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 Por el soplo de Dios se da el hielo, y las anchas aguas son constreñidas.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Además de esto con la claridad fatiga las nubes, y las esparce con su luz.
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 Y ellas se revuelven en derredor por sus designios, para hacer sobre la faz del mundo, en la tierra, lo que él les mandó.
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Unas veces por azote, otras por causa de su tierra, otras por misericordia las hará aparecer.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Escucha esto, Job: Repósate, y considera las maravillas de Dios.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 ¿Supiste tú por ventura, cuando Dios las ponía en concierto, y hacía levantar la luz de su nube?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 ¿Has conocido tú por ventura las diferencias de las nubes, las maravillas del Perfecto en sabiduría?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 ¿Y eran calientes tus vestidos cuando él daba el reposo a la tierra del mediodía?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 ¿Extendiste tú por ventura con él los cielos firmes como un espejo firme?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Muéstranos, qué le hemos de decir; para que no hablemos disparates.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 ¿Por ventura cuando yo hablare le será contado? ¿Cuando alguno se anegare le será dicho?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 También alguna vez no se ve la luz clara en los cielos, y pasa un viento y los limpia.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 De la parte del norte vendrá la serenidad por el Dios terrible de alabanza.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 El es Todopoderoso, al cual no alcanzamos; grande en potencia, y en juicio, y en multitud de justicia no aflige.
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Por tanto los hombres lo temerán; todos los sabios de corazón no lo verán.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
