Job 30
1 Mas ahora los más mozos de días que yo, se ríen de mí; cuyos padres yo desdeñara ponerlos con los perros de mi ganado.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Porque ¿para qué yo habría menester la fuerza de sus manos, en los cuales pereció el tiempo?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Por causa de la pobreza y del hambre andaban solos; huían a la soledad, al lugar tenebroso, asolado y desierto.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Que cogían malvas entre los arbustos, y raíces de enebro para calentarse.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Eran echados de entre los hombres, y todos les daban gritos como al ladrón.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Habitaban en las barrancas de los arroyos, en las cavernas de la tierra, y en las piedras.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Bramaban entre las matas, y se congregaban debajo de las espinas.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Hijos de viles, y hombres sin nombre, más bajos que la misma tierra.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Y ahora yo soy su canción, y soy hecho a ellos refrán.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Me abominan, se alejan de mí, y aun de mi rostro no detuvieron su saliva.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Porque Dios desató mi cuerda, y me afligió, por eso se desenfrenaron delante de mi rostro.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 A la mano derecha se levantaron los jóvenes; empujaron mis pies, y pisaron sobre mí las sendas de su contrición.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Mi senda derribaron, se aprovecharon de mi quebrantamiento, contra los cuales no hubo ayudador.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Vinieron como por portillo ancho, se revolvieron por mi calamidad.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Se han revuelto turbaciones sobre mí; combatieron como viento mi voluntad, y mi salud como nube que pasa.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Y ahora mi alma está derramada en mí; días de aflicción se apoderan de mí.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 De noche taladra sobre mí mis huesos, y mis pulsos no reposan.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Con la grandeza de la fuerza del dolor mi vestidura es mudada; me ciñe como el cuello de mi ropa.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Me derribó en el lodo, y soy semejante al polvo, y a la ceniza.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Clamo a ti, y no me oyes; me presento, y no me atiendes.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Te has vuelto cruel para mí; con la fortaleza de tu mano me eres adversario.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Me levantaste, y me hiciste cabalgar sobre el viento, y derretiste en mí el ser.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Porque yo conozco que me conduces a la muerte; y a la casa determinada a todo viviente.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Mas él no extenderá la mano contra el sepulcro; ¿clamarán por ventura los sepultados cuando él los quebrantare?
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 ¿Por ventura no lloré yo al afligido? Y mi alma ¿no se entristeció sobre el menesteroso?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Cuando esperaba el bien, entonces me vino el mal; y cuando esperaba la luz, vino la oscuridad.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Mis entrañas hierven, y no reposan; días de aflicción me han sobrecogido.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Denegrido anduve, y no por el sol; me he levantado en la congregación, y clamé.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 He venido a ser hermano de los dragones, y compañero de los búhos.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Mi piel está denegrida sobre mí, y mis huesos se secaron con ardentía.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Y se ha tornado mi arpa en luto, y mi órgano en voz de lamentadores.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
